2018. augusztus 20., hétfő

Tükörlelkek vs. Bolyongó


Sziasztok!

Közeledik a nyár vége. Lassan három hónapja, hogy megjelent a Bolyongó, lassan három hónappal ezelőtt volt, hogy végigturnéztuk a Könyvhetet Hajdú-Antal Zsuzsannával, három hónapja, hogy sokan örömet okoztatok nekem azzal, hogy találkoztunk személyesen is. Ebben az eltelt, pár hetes időszakban sok minden érlelődött bennem az írással kapcsolatban, és végül arra jutottam, hogy némi magyarázattal tartozom. Hű, ez furcsán hangzik. Maradjunk annyiban, hogy szerettem volna írni egy kicsit arról, miért lett olyan a Bolyongó, amilyen.

Kezdjük a szereplőknél. A tökéletes karaktereknél. Amilyeneket én nem tudok és nem is szeretnék írni. Számomra fontos, hogy a főhős (és nem csak a főhős) a történet indulásakor közel se legyen tökéletes. Legyen bunkó - mint Orsi. Legyen túlságosan maximalista és megalkuvó - mint Kriszti. Legyen túlságosan önfeláldozó és naiv - mint Norbi. Legyen kíméletlenül egyenes és minden lében kanál - mint Míra. Mert azt akarom, hogy fejlődjön, olyan szituációkba akarom keverni, amikből kénytelen tanulni, aminek hatására kénytelen csiszolódni, hisz mutasson nekem valaki egy átlagos tinit, aki megélt 16-17 telet/nyarat, és már tökéletesre csiszolt a személyisége. Mutasson nekem valaki olyan fiatal lányt vagy srácot, aki nem követ el hibákat. Aki nem mond vagy tesz néha olyan orbitális hülyeséget, hogy legszívesebben képen törölnéd érte. Számomra itt kezdődik a hitelesség - mert nem csak tinikorunkban hibázunk, ó, dehogy. Akkor még csak természetes, még meg is bocsátható. Számomra az lenne a megbocsáthatatlan, ha egy tökéletes, unalmas, mindig udvarias, mindig helyénvaló viselkedésű, felboruló-fejlődő hormonrendszerrel nem rendelkező tinédzser állna a történeteim középpontjában. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy megértem, ha valaki legszívesebben megtépné Orsit vagy Krisztit. Vagy Mírát.


Vagy Mírát... Na, és itt kezdődik a Bolyongóról való elmélkedésem. Sokan érzitek, hogy más, mint a Tükörlelkek. Valóban más, bár én inkább "több"-nek keresztelném át ezt a "mást". Keményebb lett. Kegyetlenebb. Aki ismer vagy ismeri az írásaimat, tudja, mennyire szeretek húsba vágóan valódi, életszerű, néha talán kicsit kínos dolgokról írni. Nem tudok már rózsaszín felhőcskékről írni, hisz sokat fejlődtem az elmúlt években, és ez kihat az írásomra, akár szeretném, akár nem. Ám szerintem ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ott kellene hagynom az ifjúsági műfajt - csak előnyömre válik, úgy hiszem. Számomra az ifjúsági kategória nem csak a szokásos tinigondokról szól, hanem mindarról, ami egy kamaszkorú emberrel megtörténhet. Az élet nem válogat, nem lehet mindenkinek tökéletes gyerekkora. És mennyire meglepődnénk... Sokkal gyakoribb a nem éppen tökéletes gyerekkor. Tudom, tudom, pont ezért akarunk elmerülni egy regényben, hogy belecsöppenhessünk a tökéletesbe, hisz menekülni szeretnénk. De az akkor nem regény. Ott nincs fejlődés, nincsenek hibák, sebek, traumák. Nincsenek küzdelmek, megpróbáltatások. Nincs együttérzés. Nincs tanulság.

A Tükörlelkekben is feszegettem a határokat, de a Bolyongó esetében kifejezetten megosztó regényt akartam írni. Telezsúfoltam megosztó témákkal, mert látni akartam, hogyan reagál erre a még-nem-felnőtt, de-már-nem-gyerek 12. C osztályközössége. Mit keres egy romantikus kamaszregényben náci téma? Hát ez az. Mit keres? Mindent. Mert ilyen az élet. Én se terveztem, hogy 15 éves koromban szeptemberben arra ülök le a földrajzteremben a szokásos helyemre, hogy a padra egy hatalmas horogkeresztet rajzoltak alkoholos filccel. Nekem akkor kezdenem kellett valamit azzal a látvánnyal. Szóljak a tanárnak? Ne szóljak? Jól van ez így? Mióta van itt? Miért pont itt van? Mit keres ez itt?


És miért is írok én egy vallásos, önfeláldozó modern vikingről? Úgy sem találkozol ilyennel, nehezen elképzelhető, hogy létezik olyan fiú, mint Szepes Norbi. Hmm... Meglepődnétek. A saját életem mozaikdarabkáit szövöm bele a regényeimbe. De hát ki az, aki nem ezt műveli? Abból építkezel, amilyen lapokat osztottak. Magyar kártyát kiskoromban sokat osztottak, nem véletlenül keveredett bele egy-két pakli a könyvbe.

Az 'Egy vallásos fiú és egy ateista lány szerelme' című témáról nagyjából 17 éves korom óta akarok írni, és nagyon örülök neki, hogy vártam vele. Nem voltam még elég érett hozzá, már ha van értelme ezt a szót használni. Még egy-két évvel ezelőtt se tudtam volna úgy megírni, ahogy most megírtam. Fogalmazhatunk úgy is, hogy most kellett megírnom, ez egy ilyen dolog.

Szóval a Bolyongó nem lett egy rózsaszín lányregény, mert nem olyannak akartam. Kicsit sokkolni szerettem volna az én drága olvasóimat - csak ne legyen uncsi, tudjátok. Bejött? Sokkolódtatok? Elgondolkoztatott? Az üzenetekből ítélve, amiket írtok nekem, valahol nagyon betalált a regény, valaki átkozza a nevemet a vége miatt, valaki nem számított erre az egészre. És ez nagyon is rendben van így, pontosan ezt szerettem volna: hogy mindenki mást gondoljon róla, mert mindannyian különbözünk. Más értékrenddel, más ízléssel, más ingerküszöbbel vagyunk megáldva. Mások vagyunk, egyediek vagyunk, csodásak vagyunk. A Tükörlelkeket pedig továbbra is egybehangzóan szeretitek. Pár hete újraolvastam a Tükörlelkek első részét - elképesztően tanulságos volt számomra. Szeretnék még több regényt írni, szeretném látni, mihez tudok még kezdeni az ifjúsági műfajjal, hisz úgy gondolom, kimeríthetetlen lehetőséghalmaz áll előttem, aminek mindig csak arra az egy titkos részecskéjére kell rátapintanom, amit az adott időben meg tudnék írni, meg kell írnom. Szóval nem tűnök el, számíthattok rám.

Tükörlelkek 3. nincs, nem is lesz. A Bolyongót szántam annak - nézzétek ezt el nekem. ;)

Béke, szeretet, napfényeső, rock n roll,

Dóra xx

2018. június 16., szombat

2018. Könyvhét: Bolyongó turné


Vettem a bátorságot és elneveztem a könyvheti turnét Bolyongó turnénak, mert a megjelenés mellett arról van szó, kérem szépen, hogy Hajdú-Antal Zsuzsival össze-vissza bebolyongtuk a fél országot, pontosabban megjártuk Debrecent, Győrt, Budapestet, Pécset, Szegedet, és én még a végére Bajára is beestem. Nem akármilyen hetünk volt - ígértem egy élménybeszámolót, úgyhogy essünk is neki!

Debrecenben kezdtünk: igyekeztünk időben elindulni vonattal, hogy még véletlenül se késsünk el, még akkor se, ha netán a vonat dönt úgy, hogy késik. De szerencsére nem adódott semmiféle probléma, ha a klímát nem számítjuk, ami valószínűleg hozzásegített egy cuki kis vírushoz, vagy... NEM TUDOM, mihez, de valami volt a levegőben Debrecenben, az biztos. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Harminc fokos rekkenő hőségben értünk oda, ami még mindig jobb, mint az úton tapasztalt zuhogó eső, és kényelmes turistatempóban végig tudtunk sétálni a belvároson a Csapó utcáig. Egyfolytában könyvesboltok jöttek velünk szembe, vagy csak mi vagyunk erre mindig kiélezve, mindenesetre azért betértünk egy Lírába, hogy köszönjünk a könyvecskéinknek. Aztán a Csapó utcában már meg is találtuk a Könyvhetet, a könyves bódékat, a plázát is, na és ott már rögtön le tudtunk pacsizni a librisekkel, akikhez hivatalosak voltunk. Körbevezettek bennünket a hatalmas, gyönyörű Libri könyvesboltban a plázában, ahol kiemelt helyen csücsültek a regényeink - ezt muszáj volt lefotóznom.


Maga a dedikálás nagyon kellemes hangulatban telt, többek között azért, mert egy irtó aranyos libris csajszi szórakoztatott bennünket, aki olyan tetoválásokkal volt telepingálva, hogy majdnem rávettem, ott helyben vetkőzzön le, legalább így is vonzza felénk az érdeklődő tekinteteket. Ide-oda mutogattam a tetkóira, és olyanokat mondtam neki, hogy "Tetszene neked a Bolyongó. Ez itt például, ami a tarkódon van, nagyjából a 11. fejezet. De az álomfogó is, ami az oldaladon van." Jókat röhögtünk, annyit elmondhatok. Aztán, négy óra után kicsivel, miután aláfirkantottam jó pár Bolyongót és Tükörlelkeket is, sprinteltünk egy jót Zsuzsival, hogy elérjük a vonatot, ami még időben hazarepít minket.

Másnap jött Győr. Már reggel is éreztem, hogy valami nincs rendben, pedig alig vártam a győri kiruccanást, hiszen ezzel szimbolikus jelentőségű helyre "vittem" a Bolyongót turnéztatni. Erre mi történik? Már az odafelé vezető úton beüt a hányinger. És összeteszem a két kezem, hogy volt a közelemben egy Zsuzsi, aztán pedig egy Nita, aki a szó legszorosabb értelmében megmentette az életemet azzal, hogy gyógyszerrel és citromos vízzel várt minket a győri Libriben. Vannak mondatok, amiket sosem fogok elfelejteni, még akkor is, ha szédelegtem... ("Egyébként nem versz át, tudom, hogy másnapos vagy, azért kellett a citromos víz" - kaptam meg Nitától, aki akkor már beleolvasott a Bolyongó elejébe.) Szóval itt is szeretném neki örök hálámat kifejezni azért, mert életmentősdit játszott a kedvemért! Ígérem, ha legközelebb találkozunk, nem leszek holtsápadt és használhatatlan.

A rosszullétnek köszönhető az is, hogy a győri dedikálásból sajnos nem sok maradt meg nekem. De azért két pillanat erősen bevésődött. Egy, amikor egy csapat tini vágott át előttünk a Baross Gábor úton, és az egyikük, egy lány meglátta a dedikáló asztalocskán díszelgő Tükörlelkeket, felsikkantott, és a könyvre mutatva közölte a társaival, mennyire imádja a könyvet. Tovább mentek, én pedig fogtam magam, és utána kiáltottam: "Tetszett? Amúgy én írtam." Erre hatalmas szemeket meresztett, és ketten is visszajöttek hozzám a csapatból, hogy közös képet készítsünk. Nagyon cukik voltak. A másik őrült pillanat, ami megmaradt: elsétált előttünk egy tetovált srác, akinek a lábszárán egészen véletlenül kiszúrtam egy hatalmas magyar kártyát, sőt, az agyam pillanatok alatt regisztrálta, hogy tulajdonképpen egy piros hetest(!), úgyhogy akkor már a szédülés olyan fázisában voltam, hogy minden mindegy volt. Utána kiáltottam: "De jó, magyar kártya! Az én főszereplőmnek is van olyan tetkója..." Visszafordult, ránk vigyorgott, megnézte a Bolyongót magának, aztán intett egyet, és tovább bandukolt. Két perc elteltével odanyöszörgöm Zsuzsinak: "Zsuzsi, én az előbb tényleg rákiáltottam egy tetovált gyerekre?" "Ahogy mondod." "Oké. Akkor ez már egy új szint."

Szombaton Budapest, Vörösmarty tér. A szokásos tömeg, őrült könyves forgatag várt, de még mindig elég sápadtan festettem. Viszont felvidított, hogy milyen sokan toppantatok be hozzám! Volt, akitől egyenesen hátast dobtam, többek között Soltól, aki meglepett egy fából készült Tükörlelkek plakettel/könyvjelzővel, aminek a hátoldalán egy YouTube-link virít, ami ehhez a zenéhez vezet. Sol ezt a dalt a Tükörlelkek elolvasása után írta, úgyhogy képzelhetitek, mennyire meghatódtam, amikor felfogtam, tulajdonképpen mi is ez az ajándék.


Ami még tök kellemes volt, hogy Vivien Holloway és Gabriella Eld írónők is elkóboroltak felém, hogy megtapizzák a Bolyongót, ami azért esett jól, mert se időm, se túl egészséges szervezetem nem volt ahhoz ezen a Könyvhéten, hogy szétnézzek és beköszönjek az ismerős kiadókhoz, írókhoz. Még Teklával is összefutottam, ami már csak hab volt a tortán.

Pécset nagyon vártam. Méghozzá azért, mert két cukorfalat olvasóm is előre felkészített rá Instán és Facebookon, hogy ők bizony jönnek. És jöttek! Megölelgettem, megpuszilgattam őket. Nagyon meghatódtam, hogy végre tudtam velük találkozni, és az egyiküktől még egy saját készítésű karkötőt is kaptam. Neki is van egy ugyanolyan, úgyhogy ez, kérem szépen, barátságkarkötő, akárhogy is nézem. És hozzá a saját kertjükből szedett levendulacsokor, amiről rögtön Míra jut eszembe... Szóval úgy minden a helyén volt! És még mindig nem áztunk el, pont a dedikálás után szakadt le az ég, amikor már úton voltam.



Szeged azért volt különleges, mert időben odaértünk, és amíg a dedikálás kezdetére vártam, gyorsan, frissen készítettem egy képet a Dugonics téren arról a pontról, ahol a fejemben Péterfi Kriszti ücsörgött az anyukájával a Tükörlelkek második részében. Aztán jöttek a drága olvasók, arról nem is beszélve, hogy három aranyos leányzó épp a dedikálás végére ért be, busszal jöttek suli után, de még sikerült összefutnunk - éreztem én, hogy picivel tovább kell maradnom. Valamint, a szegedi Libriben hagytam egy plusz dedikált példányt a Bolyongóból. Na, arra kíváncsi lennék, hogy megtalálta-e már valaki!



A bajai dedikálás (kicsiny szülővárosom) tulajdonképpen évek óta lóg a levegőben, és nagyon-nagyon örültem neki, hogy végre összejött! De arra nem számítottam, hogy olyan sokan eljönnek. Az hagyján, de sokan jöttek a régi sulimból is, a III. Béla Gimnáziumból! Volt időnk kicsit beszélgetni is a lányokkal, sokak barátnőinek dedikáltam legalább egy könyvjelzőt, ha már nem tudtak ott lenni. Féltem, hogy az eső elmossa a kedvet arra, hogy az olvasók eljöjjenek hozzám Bolyongózni, de végül a bajai találkozó az egyik legkellemesebb élmény volt, így a Könyvhét után két nappal. Nekem így volt teljes a Könyvhét - csütörtöktől szerdáig.

Sok mindenkinek meg kell köszönnöm az elmúlt hetet; a debreceni, pécsi, szegedi, győri Libri Könyvesboltoknak, akik mindenben a segítségünkre voltak! Ezen kívül a bajai Lírának. Nem beszélve a kiadómról, a Ciceró Könyvstúdióról. Hajdú-Antal Zsuzsinak is köszönet, hogy elviselt!

És persze nektek vagyok a leghálásabb, drága olvasóim, akik sorban álltatok a harminc fokban, siettetek a buszhoz, hoztátok a könyveket, rám mosolyogtatok, megleptetek a szavaitokkal, apróságaitokkal, lelkesedésetekkel! Nagyon sokat jelentett ez nekem, el se tudjátok hinni, mennyit. Köszönöm!

Szóval vége a bolyongásnak - azt most már Norbira bízom. Jó olvasást kívánok hozzá, és szép nyári szünetet nektek!

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,

Dóra xx

2018. május 18., péntek

Könyvheti dedikáló turné, Bolyongó előrendelés, beleolvasó


Sziasztok!

Ahogy a cím is mutatja, most egy csomó izgalmas infóval foglak elárasztani benneteket. Na, vegyük szépen sorba!

Először is, már előrendelhető a Bolyongó, a Gabo webshopjában nem kevesebb, mint 30% kedvezménnyel tehetitek kosárba! Ezen kívül már a Líránál, a Librinél, és a Bookline-on is megtaláljátok a könyvet előrendelésben.




Másodszor, van egy hiperszuper meglepetésünk számotokra, ami nem más, mint egy kis (nem is olyan kicsi) beleolvasó a regénybe! Hogy pontos legyek, a teljes első fejezetről van szó. Aki úgy gondolja, hogy kibírja azt a szűk három hetet a megjelenésig, rá ne kattintson a beleolvasóra! :D Aki viszont nem bírja ki, ITT elolvashatja az első fejezetet.

Harmadszor. Ha elolvastad az első fejezetet, már találsz is benne egy dalt. Tudjátok, hogy megy ez nálam: már el is készítettem a Bolyongó lejátszási listáját a YouTube-csatornámon, amire egyelőre még csak azt az egy dalt tettem fel. Megjelenéskor bővítek, nyugi! :)

Negyedszer! A legeslegjobb! Az idei Ünnepi Könyvhét igazán különleges lesz számomra, mert végig fogom turnézni az egészet Hajdú-Antal Zsuzsannával, a Léggömbök és az Utánad c. regények szerzőjével! Zsuzsit imádom, úgyhogy szerintem nagyon jól megleszünk egymás mellett öt napig! :) És hogy hol találkozhattok velünk?

- Június 7-én csütörtökön Debrecenben
- Június 8-án pénteken Győrben
- Június 9-én szombaton Budapesten
- Június 10-én vasárnap Pécsen
- Június 11-én hétfőn Szegeden

A legtöbb városban délután 15 órától dedikálunk, a pontos helyszíneket később hozom. Illetve június 9-én szombaton a Vörösmarty téren 16 órától fogok dedikálni. Tudom, hogy ez "mindössze" öt helyszín, de nagyon bízom benne, hogy a jövőben még több városba el tudok jutni hozzátok! Nagyon várom, hogy találkozzunk végre Budapesten kívül is! A Facebook-oldalamon eseményeket és pontos helyszíneket is megosztok majd veletek, szóval érdemes néha oda kattintgatni. A dedikálásokra pedig nyugodtan hozzátok magatokkal a Tükörlelkeket is, aláfirkantok én mindent a Bolyongó mellett! A könyvek természetesen kaphatók lesznek a dedikálások helyszínén.

El se tudjátok képzelni, mennyire várom már a Bolyongó megjelenését meg ezt az egész Könyvhetesdit! Juppííí! :))

Addig is béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,

Dóra xx

2018. május 9., szerda

Bolyongó teljes borító


Sziasztok!

Íme a teljes borító, fülszöveggel együtt.

Köszönöm ezt a gyönyörűséget Szabó Vincének, aki a Tükörlelkek borítóinak tervezése során is kitett magáért, de ezúttal valami egészen új szintre emelte a dolgot... :)

A regény napokon belül előrendelhető a gabo.hu-n és a legtöbb könyves webáruházban. A Facebook oldalamra ki fogom tenni az előrendelési linkeket. ;)


Katt a képre a nagyításért!

Papp Dóra: Bolyongó

Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.
Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek...