2018. január 1., hétfő

Gaiman gondolatai az írásról


Szilveszterkor, pontosabban éjfél előtt három órával vagyunk. A kanapén ücsörgök, a mellkasomhoz szorítok egy könyvet, amivel épp most végeztem. Nem tudom visszatartani: még egy-két könnycsepp is kiszökik a szememből, miközben csak bámulok magam elé. Nem, ekkor még semmilyen alkohol sem kering a szervezetemben, arrébb volt még az éjjel tizenkettő és az újév.

Igazából Neil Gaiman írása részegített meg és indított meg ennyire, mert a végére értem egy nagyszerű írásokat és beszédeket tartalmazó esszékötetnek, A kilátás az erkélyről című válogatásnak. Bármit olvasok Gaimantől, mindig a hála az első, ami elönt a történet végén, ám ezzel a könyvvel nem csupán történeteket kaptam tőle... Valami egészen mást, amit nehéz szavakba önteni. Világnézetet, gondolkodásmódot, megélt történeteket, hibákat, küzdelmeket, fordulatokat, húsba vágóan valódi érzelmeket. És tanácsokat. Bizony, rengeteg tippet és apró széljegyzetet arról, hogyan is kellene felfogni ezt az írogatás, alkotás vagy történetfabrikálás nevezetű valamit.

Ebből a kötetből szemezgetek most. Jó, bevallom, ezt a bejegyzést kicsit magamnak is írom, hogy amikor beüt az írói krach, akkor csak elég legyen átfutni ezeket a idézeteket, és reméljük, azután már könnyebb elhinni, hogy minden rendben lesz. Talán nektek is segít. Hiszem, hogy segít, mert Neilről van szó, akinek egészen furcsán és csodálatosan működik a tolla: egyszerre elvarázsol, megrémít, felébreszt, megríkat, és megnevettet. A nyáron megkérdezték tőlem, mi annyira jó Gaimanben, milyen ő, mit szeretnek rajta olyan sokan, és én alaposan átgondoltam a választ. Azt feleltem, lenyűgözőnek tartom, hogy milyen alázattal áll hozzá a művészethez és a történetmeséléshez. Ezt most is tartom - ezért szeretem ezt az embert. És még olyan sok mindenért... Lássuk!


"Fiatal íróként szerettem elképzelni, hogy minden általam írt szóért én fizetek valakinek, ahelyett, hogy nekem fizetnének; jó módszer volt ez ahhoz, hogy fegyelemre szoktassam magam, arra, hogy csak a szükséges szavakat használjam."

"Az alkotó feladata, hogy felrobbanjon. Az irodalomtudósok feladata pedig az, hogy körüljárják a robbanás helyszínét, összeszedjék a repeszeket, megfejtsék, miféle robbanás történt, ki halt meg, mekkora kárt szándékoztak okozni a robbanással, és milyen közel jutottak ahhoz, amit elterveztek."

"Kétfajta jó író van. Az egyik lépten-nyomon az orrod alá dörgöli, milyen zseniális, a másiknak nincs szüksége ilyesmire. Gene Wolfe az utóbbi típusba tartozik. A történet izgatja, nem az önfényezés. Gene nem azért okos, hogy te hülyének érezd magad mellette. Azért okos, hogy te is okosabb legyél."

"Tolkien szavai és mondatai természeti képződményeknek tűntek, mint amilyenek a kőzetek vagy a vízesések, és ha úgy akartam volna írni, mint Tolkien, az olyan lett volna, mintha virágozni akarnék, mint egy cseresznyefa, mókus módjára fára mászni, vagy zuhogni, akár az eső a viharban."


"Mi, akik történeteket írunk, tudjuk, hogy megélhetésből hazudunk. De ezek jó hazugságok, igaz dolgokról szólnak, és az olvasóinkon múlik, hogy a lehető legjobb hasznát vegyék. Mert van valaki a világban, akinek erre a történetre van szüksége. Valaki, aki egészen más környezetben fog felnőni, és akiből e nélkül a történet nélkül más ember válna. És akinek ez a történet reményt, bölcsességet, jóságot vagy vigaszt nyújthat. Hát ezért írunk mi."

"A gyerekirodalomnál nincs fontosabb irodalom."

"Azóta az írók éppolyanok, mint a hétköznapi emberek (bár sokszor motyognak magukban és meredten bámulnak a semmibe, ahogy a macskák szoktak). A valódi arcuk csak a szavaik tükrében látható. Ezért olyan csalódottak az olvasók – különösen a fantasztikus irodalom rajongói –, amikor végre találkozhatnak kedvenc írójukkal, és kiderül, hogy az illető egy szürke, jelentéktelen alak. "

"Olvasd a könyveinket: ha jól figyelsz, itt megpillanthatsz mindent. Olyanok vagyunk, mint a régi korok istenei, mint a komédiások, trubadúrok és királyok. Világokat teremtünk, életet lehelünk a semmibe, szavakkal zsonglőrködünk az éjszaka cirkuszsátra alatt."

"Soha senki nem fogja ugyanazt a művet olvasni, mert az olvasó és a szerző egymással együttműködve építi meg a történetet."

"Átfésülte a Csillagpor minden egyes mondatát, próbált hasonló párhuzamokat keresni, és semmi, de semmi használhatót nem talált.
– Mire jó ez? – tette fel a kérdést, amely váratlanul éri azokat, akik abból élnek, hogy kitalált történeteket vetnek papírra.
– Ez egy tündérmese – mondtam neki. – Olyan, mint a fagyi. Boldoggá teszi az embereket, mire végeznek vele."

"Ha az irodalom maga a világ, akkor a fantasy és a horror két testvérváros egy fekete folyó két átellenes partján. A horror városa jóval veszedelmesebb hely, vagy legalábbis illene annak lennie – a fantasy utcáin viszont bárki egyedül is nyugodtan kószálhat."

"A fikció végső soron olyan hazugság, amely igazat beszél."

"A regények egy másik világot tárnak fel előttünk. Nem járt helyekre repítenek. És ha egyszer megismertük ezeket a világokat, úgy járunk, mint akik belekóstoltak a tündérek gyümölcsébe: soha nem lehetünk igazán elégedettek azzal a világgal, amelyben felnőttünk. Az elégedetlenség márpedig jó dolog. Ha elégedetlenek vagyunk, megváltoztathatjuk, jobbá tehetjük a világunkat, jobb helyként, más helyként hagyhatjuk hátra."


"Azt hiszem, talán abban állhatott Lewis zsenialitása, hogy olyan világot teremtett, amely valóságosabbnak tűnt, mint az, amelyben éltem. És ha a Narnia-meséket egy író alkotta, akkor én is író akartam lenni."

"Terry az a fajta csodabogár, aki szeret írni – és nem azt szereti, ha már megírt valamit, vagy a tényt, hogy ő egy író."

"Mint mondtam, huszonöt éves voltam ekkor, támadt egy regényötletem, és éreztem, hogy működni fog. Megpróbáltam megírni, és rájöttem, hogy az ötletem jobb annál, mint amennyire jó író vagyok. Folytattam az írást, de más dolgokról írtam, kitanulva a mesterséget. Húsz éven át írtam, mire arra jutottam, hogy most már A temető könyve is menne. Legalábbis ennél jobban már nem fog menni."

"A lehető legjobban írtam meg, amennyire csak tőlem telt. Csak így tudok bármit is megírni. Ez még nem jelenti azt, hogy jó is lesz. Pusztán annyit jelent, hogy az ember próbálkozik. De ami a legfőbb: azt a történetet írtam meg, amit el akartam olvasni."

"Bízz a megszállottságodban. (...) Kövesd a mániáidat. Arról írj, amiről írnod kell."

"Az ember sosem tudhatja, mikor mire lesz szüksége. Időről időre feladatokat adok magamnak, stílusgyakorlatokat - kötött versformában írok vagy régebbi korok, távoli helyek stílusát utánzom. Néha magam is meglepődöm, hogy milyen szépséget hozok létre. Máskor meg csak abban reménykedem, hogy véletlenül sem halok meg mielőtt még letörölhetem azt a dokumentumot, mert ha véletlenül a halálom után valaki megtalálja, és posztumusz megjelenik, hát belehalok a szégyenbe. De bármi is az eredmény, irodalmi szempontból mindenképp tanultam valamit."

"Olvassunk másokat, jó írókat, még olyanokat is, akik más műfajban alkotnak, hogy lássuk, ők hogy oldják meg. (...) Tanuljunk."

"Íróként pedig mesélj olyan történeteket, amilyeneket csak te tudsz. Olyan sztorikat írj, amik csakis belőled törnek elő, olyanokat, amiket magadnak mesélsz, ha magadban vagy. Olyanokat, amik kicsit túlságosan is sokat felfednek rólad a nagyvilágnak."

"Ha van olyan (...) projekt, amiről mindig is álmodoztál, gyerünk, fuss neki, csináld meg. Ha nem jön össze, hát nem jön össze. Legalább megpróbáltad. Ha meg összejön, akkor az jött össze, amit mindig is meg akartál csinálni."

A végére hagytam a kedvencemet. Ebből jöjjön egy kis rész magyarul, de a teljes beszédet eredetiben megnézhetitek videón is, amit belinkelek:

"Megszökött a férjed egy politikussal? Alkoss! Egy mutáns óriáskígyó eltörte és megemésztette a lábadat? Alkoss! A nyomodban liheg az adóhatóság? Alkoss! Felrobbant a macskád? Alkoss! A neten azt írják, hogy ostoba vagy, aljas szándékok motiválnak, ráadásul mások már régen megcsinálták ugyanezt? Alkoss!"




Köszönjük, drága Neil! Szeretünk. :)

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,
Dóra xx

2017. december 30., szombat

Ajtó becsukódik, ablak kitárul


Tavaly december végén elkövettem egy hatalmas hibát: nevet adtam a 2017-es évemnek. Az most mindegy, hogy mi volt az a bizonyos név, a lényeg, hogy meghatároztam, miről fog szólni, mi fog történni, és már láttam magam előtt a végeredményt. Aztán, miközben elkezdtem volna egy zöld pipát rajzolni 2017 neve mellé, csodálatosan, filmbeillően beletört a ceruzám hegye. De úgy alaposan - csak úgy reccsent a grafit. Ez volt a tavaszom, és ekkor olyan mélyre kerültem, hogy - nem szégyellem kimondani - bizony időbe telt visszakapaszkodni. Eleve egy gyötrelmes télen voltam túl, szükségem lett volna az újrakezdésre, csakhogy már az elején belebuktam.

Ekkor kezdtem kapisgálni, hogy túl nagyot akartam én mondani azzal, hogy elneveztem a 2017-es évemet. Túlságosan szerettem volna azt a rebootot, ki akartam kényszeríteni, pedig még nem álltam készen rá. Van, amit nem lehet előre megtervezni és április környékén úgy voltam vele, történjen, ami történni fog. Kicsit lazábban kellene venni a dolgokat. Azt hiszem, valahol ez volt az a pont, amikor némileg megtanultam a jelenben élni és sodródni az árral. De persze azért ott motoszkált bennem, hogy mégis csak össze kellene szednem magam valahogy. Nyár elején megpróbáltam, folyamatosan próbáltam, de csak nem jött össze.



Na, akkor már rohadtul tele volt a tököm az egésszel. Nem szerettem magamat. Nem szerettem a döntéseimet, az érzéseimet, az irányt, azt, hogy képtelen vagyok felejteni vagy megbocsájtani, hogy még mindig annyira naiv és érzékeny vagyok, meg úgy az egészet a búsba kívántam, úgy ahogy van. Betelt a pohár. Nagyban teszek én mindenre, elegem van, kész, vége.

Pontosan ez a feladás kellett ahhoz, hogy végre újra ráléphessek valami útszerűségre, aminek még értelme is van. Nehéz döntések szegélyezik? Fájni fog? Túl nagy a váltás, túl nagy a kockázat? Mégis hogy gondolom? Oké, rendben, gyere nagybetűs Változás! Nekem már úgyis mindegy, akkor meg mitől félek?

Utólag belátom, mennyire fontosak azok az időszakok az életünkben, amikor teljesen, totálisan el vagyunk veszve. Amikor nincs más, csak az a rohadt nagy kérdőjel a fejed felett és még azt is megkérdőjelezed, ami 10 éve úgy megy, mint a karikacsapás. Gyerekek, ez valami gyönyörű korszak, mert pontosan ezután süt ki a nap Mordorban. Tiszta lap. Új bekezdés, nagybetű. Lehet, hogy nem újévkor történt meg a nagy fordulat, hanem fél évvel később, de megtörtént, és ez a lényeg.



Elképesztő, mennyivel más emberek tudunk lenni ahhoz képest, akik egy évvel korábban voltunk, vagy akiknek gondoltuk magunkat akkor. Rájöttem egy-két fontos dologra 2017 során, hoztam nehéz döntéseket, veszítettem, nyertem, változtam, de mind közül a legfontosabb: fejlődtem. És nem akarok megállni, még, még, még akarom ezt a fajta fejlődést és haladást. (Köszi, Bullet Journal, honey!)

Emberi nyelvre lefordítva ehhez az is hozzátartozik, hogy készül egy új sztori, persze, hogy készül. Tízéves korom óta egyfolytában történeteken dolgozom, csak amikor leírom őket, néha kiderül, hogy nem hajlandók úgy működni, ahogy én szeretném. A mostani olyan, amit korán sem áll szándékomban elkapkodni. Kicsit kísérletezek, játszadozom vele, lazán veszem, élvezem. Utoljára a Tükörlelkek volt ilyen kísérletezős, és úgy érzem, visszakaptam azt az érzést, ami akkor töltött el, amikor Kriszti és Orsi történetét írtam.

Talán ugyanaz az érzés, talán kicsit más... Majd megtudom. Egyelőre kiélvezem.

Nem nevezem el 2018-at, mert ekkora oltári baromságot soha az életben nem fogok még egyszer csinálni. De az biztos, hogy baromira várom és készen állok rá. Be akarok mászni azokon az ablakokon, amelyek kinyíltak az ajtók bezáródása után.


Boldog új évet mindenkinek! :)


Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,


Dóra xx

2017. december 19., kedd

Bullet Journal: tervezz, haladj, fejlődj!


A bullet journal olyan dolog, amitől jó ideig irtóztam, méghozzá azért, mert már mindenki csinálja, tutira túl sok munkával jár, túl van hype-olva, időpazarlásnak tűnik, és egyébként is olyasmi, ami csak mutogatásra jó, hogy nézd, nekem milyen szép! Előítéletesek vagyunk, belénk van kódolva biológiailag, oké? (Kösz, Kriszti.) Addig jó, amíg képesek vagyunk felismerni, hogy előítéleteink vannak és ezután hajlandók vagyunk belekukkantani, miről is szól valójában az, amit tulajdonképpen nem is értettünk. Ezért tartozom most már én is a bullet journal mániások táborához, és azért írok erről, mert lehet, hogy nektek is megkönnyítené a mindennapos dolgaitok rendszerezését.

Most mondhatnám azt, hogy azoknak való a bullet journal (vagy gyors napló), akik imádnak listákban, számokban gondolkodni és überprecízek meg művészi zsenik, de szerintem ez rossz ajánlólevél lenne. Azt mondom, bárki csinálhatja, de főleg azoknak ajánlanám, akik kicsit szerencsétlenül érzik magukat és szükségük lenne egy kis löketre vagy motivációra az új évben. Ha összezuhantál, ha céltalannak érzed a napjaidat, ha rendszertelen összevisszaság az életed, ha hajlamos vagy a tunyulásra és az önsajnáltatásra, ha nem látod, merre tartasz - szerintem akkor pont neked találták ki ezt a cuccot.

Na de mégis mi ez? Ide kattintva megnézhetitek az alapvideót, ami angolul van, de a magyar videósok között is akad, aki gyors naplót vezet. Rólam tudni kell, hogy 16 éves korom óta listákon élek, de ezek a listák mindig össze-vissza voltak jelen az életemben, hol hűtős post-itként, hol sticky notes formájában a gépemen, hol kézzel írt mindenféle pipálgatós fecniken. Eléltem én ezeken, csak az ember változik, fejlődik, tornyosulnak körülötte a to-do halmok, és lassan belefullad a listákba. És akkor jön egy naplóféleség, ami megmenti az életedet: egy helyen rendszerezi az összes listádat, a gyűjteni valóidat, a céljaidat, a terveidet, a fejlődésedet és a haladásodat az élet minden területén. És mi kell hozzá? Elég egy üres füzet meg egy toll. Jó, mi? Aztán lehet rajzolgatni-festegetni benne, kibontakozni mini Picassoként, ahogy szeretnéd. Egy a lényeg, hogy legyen számodra átlátható. Én nagyon minimálban tolom (a rajztudásom egyenlő a nullával), legfeljebb a címeket emelem ki színekkel, vagy a hónapoknak adok egy-egy színt.


Több része van a naplócskának, olyan részek, amiket kedvedre válogathatsz be - nem kötelező egyik sem. De ami igen hasznos és alapvető része, azok a következők: az index, a számozott oldalak, az évi tervező, a havi tervező, és a napi feljegyzések rész. Az egész zsenialitása abban rejlik, hogy az elejére készítesz magadnak egy tartalomjegyzéket (index), ahová a használat közben feltöltött oldalak neve kerül be oldalszámokkal együtt. Így látod át az egészet könnyen, mert ha kedved szottyan motivációs idézeteket irkálni a 33. oldalra, akkor az bekerül az indexedbe és tudod, hol keresd. Az index után a 12 hónapos évi tervező kerül, ahová előre be tudod irkálni a fontosabb eseményeket vagy dátumokat. Ezeket fogod részletesebben kibontani a havi tervezőben, ahogy a hónapok következnek. Indul a január, és szépen felírod a teendőket és a célokat erre a hónapra. Utána jöhet a napi feljegyzések rész januárra - ez teljesen olyan, mintha egy határidőnaplót vezetnél, csakhogy az a szuper benne, hogy a feljegyzéseket, teendőket áthelyezheted, elnapolhatod, átdolgozhatod. Ha az előre megtervezett napi/heti dolgaiddal nem lettél kész, egy visszafelé mutató nyilacskával átviheted az éves tervezőbe legelőre, aztán amikor elérkezett a február (vagy egy későbbi hónap), az új havi tervezőbe beleírod a feladatot.

Ez még csak a fele, hiszen amiért igazán szeretem a gyors naplót, az a személyre szabhatóság és a gyűjtemények. Egy határidőnapló előre meg van tervezve számodra, nincs benne túl sok üres lap, ahová tetszésed szerint bármit felirkálhatsz. De itt senki nem szabja meg neked, melyik oldalon milyen dolgaidról vezetsz listát: ha te azt akarod figyelni és rendszeresen vezetni, hogy naponta hány oldalt olvastál vagy mennyi időt szántál nyelvtanulásra, esetleg havonta mennyi pénzt tudtál megspórolni, egészségedre, hajrá! Így kerülhet bele egyetlen füzetbe az egész életed. De komolyan - minden egy helyen lehet, mindent ide írsz fel és mindent elérsz innen. Az én kedvenc gyűjteményes oldalaim a következők:

Beszerzendő

Egyértelmű, ezek azok a dolgok, melyekről tudom, hogy előbb-utóbb sort kell kerítenem rájuk. Ennek a testvérkéje a Kívánságlista: a te döntésed, hogy mennyire mosod egybe az ide felírt dolgokat a beszerzendő listaelemekkel. Ez a "szükségem van rá" és a "baromi jó lenne" gyűjtőlista.

To be read

Elolvasandó könyvek. Hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy túl sok az elolvasandó könyv és bizony túl kevés az idő rájuk, szóval loptam egy ötletet az egyik bullet journalos videóstól, és rajzoltam magamnak egy szép kis könyvespolcot, ahol majd beszínezem a könyveket, amikor végeztem velük. Ez motivációt is ad, hogy meglegyen az a mennyiség, amit elterveztem az évre. Ha ennél többre is jut időm, az überkirályság.



Havi emlékek

Minden havi tervező oldal után bekerül egy ilyen oldal, pl. "Januári emlékek." Ezt először feleslegesnek tartottam, de a gyors naplóban az a jó, hogy használat közben jössz rá, mi az, ami működik nálad és mi az, ami nem. Belegondoltam, hogy marha jó lesz húsz év múlva visszanézegetni, milyen emlékek voltak a legérdekesebbek/legjobbak az adott hónapban, így ez egyfajta emléknaplóként funkciónál. Volt, hogy már mozijegyet ragasztottam ide be. Tök jó. :)

Kajcsik

Vicces, de nekem szükségem van arra, hogy átlássam, mi az, amit megfőzhetek az otthon lévő alapanyagokból. Így nem esek kétségbe, ha nincs olyan sok minden a hűtőben. A másik, az új, 2018-as naplómban külön oldalt terveztem a vegetáriánus ételeknek, mert szeretnék ezekből egyre többet beépíteni az étrendembe, úgyhogy ez is elképesztően hasznos.

Motivációs idézetek

Magától értetődő. Jöhet ide dalszöveg, idézet, akármi. De ezeket el lehet szórni az üresebben, szellősebben hagyott oldalakon is, és ahogy lapozgatod a naplót, apró meglepetésekként érnek majd ezek az inspiráló gondolatok.



És persze van egy csomó listám az írós dolgaimmal kapcsolatban, de az titok. :) A lényeg, hogy ezt is nagyon szépen bele tudom építeni a naplómba, egyszerűen nincs olyan, ami ne férne el benne valahogy, ha okosan megoldod. Figyelheted a szokásaidat, rövid és hosszú távra tervezhetsz, célokat tűzhetsz ki magadnak, követheted a fejlődésedet bármilyen téren, és a legjobb benne, hogy ezt mind-mind visszakeresheted és visszanézheted évek múltán. Ha csak egyetlen újévi fogadalmat tennél, akkor legyen az, hogy kipróbálod a gyors naplózást. Ha nem megy, hát nem megy. De ha úgy jársz, mint én, akkor érezni fogod a változást, produktívabb leszel és sokkal átláthatóbbá válik az életed saját magad számára. Nekem sokat segített, szóval szívből ajánlom. 

Kellemes ünnepeket kívánok! És egyben hajrá 2018!

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,

Dóra xx

2017. december 14., csütörtök

Tippek story íróknak


Előre megkérlek, hogyha ez nem a te inged lesz, még véletlenül se vedd magadra. De meglehet, hogy úgy passzol majd, mintha csak rád öntötték volna.

Megszokhattátok tőlem az őszinteséget: szóval az a helyzet, hogy kicsit kétségbe vagyok esve. Minden alkalommal, amikor rátévedek egy folytatásos sztori oldalára az instagramon, a következők játszódnak le bennem, nem feltétlenül ebben a sorrendben: elképedés, hányinger, düh, szomorúság, tanácstalanság, rémület. Ha kínoz valami, általában kiírom magamból, ezért is születik most ez a bejegyzés. Jó, amikor azt írom, rémület, már túlzásnak hangzik - de higgyétek el, nem az.

Általánosítanom kell, mert túlságosan sok esetben találkoztam ugyanazzal a jelenséggel: egy folytatásos sztorival, ami egy hozzáillő instás kép alatt kerül publikálásra. Az írójuk naponta, hetente, különböző gyakorisággal tölti fel a részeket, és így ebből előbb-utóbb kialakul egy történetféleség. Ezek a tények. Most pedig kicsit durvulok, elnézést kérek a hangnemért - ugyanis a következőkkel van hatalmas problémám.



Történetet nem telefonon pötyögve írunk. Nem, nem és nem. Sajnálom, ebből nem engedek. A leghitványabb szappanopera íróiból is kinézem, hogy leülnek legalább egy számítógép elé bepötyögni a forgatókönyvet. Telefonon. Egyszerűen. Nem. Tudsz. Hatékonyan. Dolgozni. A. Szöveggel. Merthogy igen, a szöveggel bizony dolgozni kell. Szórakozásból találsz ki sztorikat magadnak, tudom én, ne vegyem rögtön annyira véresen komolyan ezt az ügyet. Oké, ha csak magadnak írod, minek az olvasók, miért publikálod nyilvánosan? Gondolkozz el a történetíró lehetséges feladatairól, kérlek.

A mobilon való nyomkodás eredménye a folyamatos melléütés vagy az autocorrect, ami elképesztő dolgokat tud produkálni. Magyarázd már meg, kérlek, hogy miért nem nézed át a munkádat? Miért kerül ki hajmeresztő helyesírással a szöveged? Miért nem adsz az írásodra? Ha mindenképpen instagramon akarod publikálni, akkor is legalább gépen, szövegszerkesztő programmal írd meg előbb az adott részt, ami pirossal aláhúzza neked az oltári baklövéseket. Ezt a szöveget felőlem aztán másold be az instára, ha neked ez így megfelel, de könyörgöm... Ne a telefonodon pötyögj valami hirtelen kitalált párbeszédet tele hibával, mert ha hiszed, ha nem: történetalkotóként felelősséged van. Főleg, ha büszkén nevezed magadat írónak, holott kérdéses, mikortól van bárkinek is joga felruháznia magát ezzel a címkével.

Író vagy? Merész kijelentés, ám legyen így. A legjobb írók az idők során új stílust, új hangot képviseltek, irányt mutattak annak, aki olvasta őket. Hogy néz ki a te iránymutatásod? Milyen az a központozás? Hol a párbeszéd jelölése? Hol a dramaturgia, a karakterek kidolgozása? Hol az egyediség? Hol az üzenet? Hol a valódi szórakoztatás, amikor nem húzom fel magam minden harmadik szónál a helyesírás miatt? Hol vannak az értékek? Miért írunk 12 évesen förtelmesen gyatra, erotikusnak alig gúnyolható, alapvető biológiát figyelmen kívül hagyó borzadályokat?



Túl komolyan veszem, azt mondod. Igen, meglehet. De azért nézzük csak: megírsz egy részt a legújabb történetedből, ahol főszereplőnk, egy 14 éves lány az aktuális mostohaapával folytat viszonyt. A szókincsed elég hiányos, valószínűleg még sosem élted át azokat a dolgokat, amikről éppen írsz, csak elszaladt a fantáziád (ami nem bűn). Csupán az a gond, hogy felbátorít az az ötszáz lájk és az ötven komment, ami az új részhez érkezett. "Folytit!" - ezt írják. Igen, a szexualitás iránti kíváncsiságnak nehéz parancsolni, én nem is erről beszélek... Még mindig a minőségről van szó. A valós és a valótlan közti hatalmas szakadékról. Az alapvető helyesírási szabályokról. A gyakorlásról, az írásod átolvasásáról, a javításról... Annyi mindenről, ha történetírónak szeretnéd nevezni magad.

Megmondom, miért aggódom még: az egyediség hiányának valami egészen új formájáról is szót kell ejtenünk. Gondolkoztam egy sort, hogy egyáltalán létezhetett-e korábban az a jelenség, hogy akár a piacon, a karaktereket és a sztoriötleteket ingyen elvihető portékaként kitesszük, hadd vigyék. Ez régi fájdalmam (mint ahogy a legtöbb fent sorolt probléma is), már a bloggerkedés óta jelen van, nem az instával kúszott be az internetre. Több ezer követője van az olyan profiloknak instán, amelyek azt hirdetik, hogy sztori ötleteket és kész, kidolgozott karaktereket lehet szerezni/leszedni róluk. Ez... ez egyszerűen elképesztő. Hol a fantázia? Hol a kemény munka? Az idő és az energia, amit beleölsz egy történet megalkotásába? Tényleg ennyi lenne, itt tartunk? Ellopod, lenyúlod, hisz úgyis ingyen adják? Összekoholod belőle a romantikus sztoricskádat, kiteszed instára, ezzel létrehozva 10-15 történeti motívum ezerszer megírt, sokadik variáció-kombinációját, aztán... aztán lesz száz feliratkozód. Majd ötszáz. És ezer. Ezer olvasó, aki olyan történetet kap, ami elsietett, kidolgozatlan, hanyag, felületes, hibás, nyelvtanilag, stílus tekintetében és erkölcsileg (ha van benne legalább egy vágyakozó mostohaapa) elég rendesen megkérdőjelezhető.

Kérlek, ne takarózz azzal, hogy "De hát ez csak egy story!" Bizonyára, ha nem a szó magyar megfelelőjét használod (sztori, avagy TÖRTÉNET), az felment alóla, hogy muszáj legyen magadra venned ezt az inget, amit rád akarok adni. Ha instagramon vagy egy blogon publikálod a történetedet az olvasóknak, ha akarod, ha nem, egyfajta példát, irányt mutatsz nekik. Miért szoktatod őket hozzá ahhoz, hogy a rettenetes helyesírás, az ellenőrizetlen munka, a lopott karakterek és a fantáziátlan, dramaturgiailag vállalhatatlan történet rendben van? Nem. Nincs rendben. Történetírónak vallom magam, ahogy te is, hisz ezt mutatod az instavilágnak. Mint alkotó az alkotónak, azt kérem tőled, hogy próbáld meg komolyabban venni azt, amivel a szabadidődet töltöd! Ne mészárold le kegyetlenül az anyanyelvünk alapvető szabályait, az emberi méltósággal és az értékekkel pedig végképp ne dobálózz! És olvass többet!

Olvasó is vagyok. Jó történetekre szomjazom, és ez a szomjúság sosem szűnik meg egy kíváncsi embernél. Írj nekünk minőségi történeteket, kérlek, olvasni akarom őket! Szükségünk van az értékes, szórakoztató, vicces, kikapcsoló, lelket simogató írásokra. Legyen ez a megszokott. Legyen ez a szint, emelkedjen az a léc. Segíts, építs, gazdagíts! Gyakorolj írni, és gyakorolj önkritikát!

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,

Dóra xx