2011. október 13., csütörtök

A színfalak mögött

"Life's too short to be sitting around miserable
People gonna talk whether you doing bad or good, yeah…"

(Rihanna – Cheers)


Tudtátok, hogy a horvát tengerparton lehet találni majdnem teljesen szív alakú kövecskét, csak jól meg kell túrni a kavicsos talajt,s elég kitartónak kell lenni? És azt tudtátok, hogy egy hétvégi siófoki üdülés alkalmával akkor lehet a legnagyobbat nevetni, mikor megtalálod a Bakonyi sertésborda mártásában a tojáshéjat,s a főpincér erre azt mormogja a bajsza alatt: "az isten fáját!"? És azt tudtátok, hogy lehet szabadon esni két lábon állva, csak kell hozzá egy hajlékony derék, egy órányi napsütés egy borongós nyári napon, meg két jó fej fotós? És azt tudtátok, hogy ha átlapozzátok a tizenkét kötetes Világtörténelmi enciklopédiát, egy kuma szót nem fogtok találni a boszorkányüldözésekről?




Nagyon tömören, nagyon kicsi dióhéjban ezzel talán átadhattam a nyaram hangulatát. Eszelős, pörgős, néhol sírós, de inkább nevetős. Most egyesek azért is megköveznének, mert ehhez a bejegyzéshez Rihanna legújabb slágerét választottam, de nem igazán érdekel. Jó ez a szám, most tükrözi a hangulatomat, és Rihannát igenis tisztelem amiatt, hogy a legmélyebb, lehúzó sárból is fel tudott állni, és minden nap magabiztosan ragyog a színpadon, emberek ezrei előtt. Nem mindenki lenne képes erre, nem mindegyik rocksztár. Ez az egyik probléma, amivel ezen a nyáron oly sokszor találkoztam… ez a "csak az instrumentális zene az igazi zene" meg a "fúj büdös rockerek, változik a világ, nem kell már gitár ahhoz, hogy zenét csináljon az ember" dilemma. Emberek, emberek… ebben a vitában én nem foglalok állást, csupán Albus Dumbledore-t szeretném idézni, a negyedik Harry Potter film végéről, ez a jelenet biztos mindenkiben mély nyomot hagyott: "… bár távol élünk egymástól, és más-más nyelvet beszélünk, a szívünk együtt dobog."



Szeretek kutatómunkát végezni, ez az egyik legjobb dolog az életemben. Igenis jó érzés, ha van egy téma, amiben teljesen elmélyülsz, amiből profibb vagy, mint a barátaid, amivel kapcsolatban bármikor el tudnál ejteni egy laza, tényszerű megjegyzést egy beszélgetés során. És ez a téma lehet a tengeri moszat szaporodása, Axel Rose botrányai vagy éppen a boszorkányüldözés – mindegy, csak nézz utána, és élvezd, hogy nem az éppen feladott házi feladatot teljesíted, hanem magadat teszed többé. Önmagadat fejleszted, okosodsz, formálódik a világról alkotott elképzelésed. Ezzel nem feltétlenül arra célzok, hogy éjjel-nappal a wikipédiát böngésszétek. Fellapozni az otthoni könyveket, magazinokat, jegyzeteket sokkal szórakoztatóbb, mint az interneten összehordott pletykákat olvasgatni, higgyétek el!



Szóval ezzel a kutatás dologgal csupán azt szerettem volna mondani, hogy szeretek mindenről magam beszerezni még több információt, hogy lehessen egy saját véleményem a témáról. Születési rendellenességemként tartom fenn, hogy igazságmániás vagyok, ennek következtében túlságosan is őszinte ember. Imádok a színfalak mögé lesni, a tilosban járni csupán azzal, ha megkérdőjelezhetetlen vasigazságokat megkérdőjelező könyveket olvasgatok. Ha tehetném, minden ember kezébe nyomnám az én szent könyvemet (igen, vállalom a kétértelműséget): Jim Marrs: Titkos uralom című könyvét. Ha ez jó ajánlólevélnek számít, én a Muse frontembere, Matthew Bellamy miatt vettem meg, mivel állítólag ez a kedvenc könyve. Nem azért lesz ez a könyv valaki kedvence, mert olvasmányos, és vicces, szaftos sztorija van. Ez nem az a műfaj. Azért válik kedvenccé, mert miután az ember elolvasta, végtelenül hálás a szerzőnek, hogy felnyitotta a szemét olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyeket még álmában sem merne megkérdőjelezni.
Amit Jim Marrs leír a könyvében, hogy az igazság több rétegű szűrőn át jut el az emberiséghez, az abban bizonyosodik be, hogy egy Világtörténelmi enciklopédiából egész egyszerűen hiányzik az adat, hogy több tízezer ember lelte halálát máglyán elégetve, kínpadon, vagy bebörtönözve egy olyan időszakban, amikor minden nőre rá lehetett bizonyítani, hogy boszorkány.



Ne higgyetek annak, amit a híradóban mondanak. Ne fogadjátok el a dolgokat csak azért, mert tényszerűen tálalják. Ne hagyjátok, hogy mások állításai befolyásoljanak, bármennyire is meggyőzően adják elő. Járjatok mindennek utána magatok – higgyétek el, sokkal többek lesztek ezáltal. Hjaj, mindig belelovallom magam egy témába, és gyakran lesz túl komoly hangvételű. Na nem… még van pár nap a nyárból, szóval cheers to the freakin' weekend! :)

DC xx
2011.08.27.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése