2015. május 13., szerda

Életmódváltás: legyen már ez a menő!

Hetek óta tervezem már, hogy írok valamit az egészségtudatos életvitelről, és bármennyire is trendinek hat ez a kifejezés, nyilván nem divatból szeretnék értekezni a témáról; inkább tapasztalatból. A saját bőrömön éreztem és érzem, mennyire fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mit iszunk, mit eszünk, és mit teszünk a saját szervezetünkkel.

Tavaly nyár végén határoztam el, hogy változtatni fogok a szokásaimon, de az ember lánya annyi mindent hall és olvas erről a dologról, hogy hirtelen azt se tudja, melyik fogyókúrába fogjon bele, vagy melyik sport lenne a leghatékonyabb a számára. Szerencsére tudtam, kihez kell fordulnom a helyes irányért (a tesómhoz), és ekkor jöttem rá, hogy itt se fogyókúráról, se órákon át tartó, kínzó edzésekről nincs szó. Itt tudatos életmódváltásról kell beszélni, és meg kell érteni, mit is jelent ez pontosan.

Azért írok erről most, mert itt a tavasz (inkább a nyár), és ilyenkor hirtelen mindenki nekifog az eszement, önsanyargató, tartós eredménnyel egyáltalán nem kecsegtető fogyókúráknak és a gyilkos edzéseknek, csakhogy a bikiniszezonra meglegyen a valamennyire elfogadható, felvállalható alak. Arról nem is beszélve, hogy egy csomó fiatal van, főleg a lányok, akik képesek az egész nyarat a szobájukban kuksolva eltölteni, mert szégyellik az alakjukat, és lövésük sincs, hogy mivel tudnának változtatni a dolgon, s akár depresszióba is zuhanhatnak. Leginkább nekik – nektek! – szeretnék segíteni. Ez az egyik oka, hogy megírtam ezt a cikket, a másik pedig az, hogy szerettem volna megosztani veletek: a tudatos életmódváltással igenis el lehet érni a kívánt eredményeket. Inkább nem mondom meg, mennyit fogytam az utóbbi hónapokban, méghozzá azért, mert nem ez a lényeges. A lényeges az, hogy amióta átálltam az egészséges életmódra, azóta:

- sokkal több energiám van, hatékonyabban tudok dolgozni
- képes vagyok nemet mondani azokra a kajákra, amikről tudom, hogy csak mérgeznék a testemet, és ez önbizalommal tölt el
- jobban érzem magam a bőrömben, szívesebben mozdulok ki otthonról
- önsanyargatás nélkül változik a testem, méghozzá előnyére, mert minőségi táplálékot veszek magamhoz

Az egészséges életmódról órákat lehetne beszélni, nem véletlen, hogy rengeteg könyvet találsz a témában, ám én megpróbálom összefoglalni a dolog lényegét egy blogbejegyzésben. Szeretnék pontokba szedni egy általános ismertetőt arról, mit szabad és mit nem szabad csinálni. Azt kell megérteni, hogy ez a dolog agyban dől el: meg kell győznöd magadat arról, hogy a fogyókúra nem jó irány, főleg nem tinikorban. Diétát, azaz tudatos étrendet kell követned, aminek egészen kisgyerekkorod óta be kellene épülnie a mindennapjaidba ahhoz, hogy egészséges legyél. Figyelem! Nem fogom használni a kövér és a vékony szavakat. Ezeknek a címkéknek nincs értelme. Itt egészséges és egészségtelen táplálkozásról, életvitelről, életminőségről van szó. Lássuk!


1. Méreg, amit mindennap megeszel, és lehet, hogy egyszer meg fog ölni

Mi az? A cukor. Ez a legfontosabb, ez a legnagyobb kapcsoló, amit át kell állítanod a fejedben: a cukor mindenhol ott van! A gyorskajában, az előre feldolgozott ételekben, még a csökkentett zsírtartalmú joghurtokban is. Attól, hogy egy terméket elláttak a „fitness” vagy a „Zsír: 0,00000001%” címkékkel, te nem dőlhetsz be nekik. Fordítsd csak meg szépen a palackot, és nézd meg, mennyi cukor van benne! Ha egy ételből kivonják a zsírokat, ehetetlen és ihatatlan íze lesz, ergo agyoncukrozzák, hogy el tudd fogyasztani. Létfontosságú, hogy tudatosan vásárolj, és mindig nézd meg, milyen tápanyagból hány gramm van egy termékben. Nem is tudod, hogy milyen irtózatos mennyiségű cukrot veszel magadhoz naponta. A cukor idővel kikészíti a májadat, elhízáshoz, cukorbetegséghez, súlyos szívproblémákhoz, istentudja, még mihez vezet. Csúnya dolgokhoz. Magyarországon körülbelül egymillió a cukorbeteg, és ez a szám napról napra növekszik. Ne akarj közéjük tartozni. Tudod, mennyi az egy napra javasolt cukorbevitel mennyisége az Egészségügyi Világszervezet legújabb, márciusi közleménye szerint? Körülbelül 25 gramm, azaz 6 teáskanálnyi. Tudod, hogy mennyi cukor van egy doboz kólában? 39 gramm, amit ha egyszerre nyomnál magadba finomítatlan cukor formájában, azonnal rosszul lennél tőle, csakhogy a kólát telepakolják olyan savakkal, amik elnyomják ezt a hatást. Ehhez még add hozzá, hogy mennyi előre feldolgozott kaját és péksüteményt eszel meg egy nap, és biztos vagyok benne, hogy a napi cukorbeviteled erősen meg fogja haladni az ajánlott 25 grammot. Égesd bele az agyadba: cukor = méreg



2. Napi 2-2,5 liter folyadék

De nem cukrozott üdítőitalokkal! Isten ments. A legjobb a víz és a tea. A víz hidratálja a szervezetedet, de nem szabad megvárnod, amíg szomjas leszel, mivel a szomjúság már egy vészjelzése a testednek. Folyamatosan kell innod napközben, 2-3 dl folyadékot magadhoz kell venned 1-2 óránként. Ha pedig teázol, a gyógyteáknak még a hatását is megkapod ajándékba. Az én személyes kedvencem a zöld tea, ami kifejezetten finom, természetes ízű, ráadásul egész könyveket írtak már a pozitív hatásairól (zsírégető, emésztésjavító, antioxidánsokban gazdag, stb.)


3. Alapvető, fontos tápanyagok, rendszerességgel

A legrosszabb, ha fiatalon, amikor még fejlődő szervezeted van, elkezdesz koplalni, vagy egy drasztikus fogyókúrát követni, ami megvonja tőled az alapvető, fontos vitaminokat és tápanyagokat, de ezzel sokszor nem is vagy tisztában, csak azt látod, hogy kevesebbet mutat a mérleg. Lehet, hogy kevesebbet mutat, de ha legközelebb leülsz enni, a szervezeted pánikszerűen kezd el raktározni, mert ki tudja, mikor jut legközelebb tápanyaghoz. Na, az rakódni fog. És elindul a libikóka, sosem találod meg az egyensúlyt. A megoldás: a rendszeresség. Napi többszöri étkezés, ami gazdag rostban, fehérjében, szénhidrátban, és vitaminokban. Hagyd ott a fehér lisztet, válts át teljes kiőrlésű gabonából készült kenyérre. Sovány húsokat, szárnyasokat, és halat is egyél. Tanuld meg okosan beépíteni a zöldségeket és a gyümölcsöket az étrendedbe, mert ezekből rengeteget kell enned. A zöldséget meg lehet enni az ebédhez savanyúság formájában is, salátaként, vagy párolva. Egyél olajos magvakat is! 


4. Nassolni okosan, nem tiltólistásan

Az egyik kedvenc kajám a natúr joghurt + zab + alma/banán + dió kombó. Az aztán a kiadós, egészséges nasi. Vagy csupán egy narancs magában. Azt is meg kell tanulnod, hogy nem tagadhatsz meg magadtól semmit: ha úgy érzed, most lecsúszna egy jó nagy bögre kakaó vagy egy fél tábla csoki, csússzon! Ha a nagyi eléd teszi az ínycsiklandó, fél kiló cukrot tartalmazó sütit, nyilván nem fogsz nemet mondani rá. Mértéket tartasz, és csak 1-2 szeletet eszel meg belőle. És ezt el ne nevezd „bűnözésnek”! Ez hülyeség. Mindenkinek becsúszik egy-egy nagyobb cukortartalmú étkezés, ettől még nem fogja feldobni a talpát. Csak ne legyen rendszeres a dolog. Ha emellett egészségesen étkezel, és mozogsz egy keveset, jó úton jársz.




5. Mozogni nem megerőltetően

Elérkeztünk a mumushoz: a sporthoz. Igen, hozzájár az egészséges életmódhoz, mert a szervezetednek valahogy méregtelenítenie kell, izzadnia kell. Karban kell tartanod az izmaidat annak érdekében, hogy fenntarthass egy állandó erőnlétet, és könnyebben vedd a mindennapi akadályokat. Serkentened kell az szervezeted oxigénszállítását, ezáltal az agyad működését, és még sorolhatnám. Nem kell drasztikus, önkínzó edzésekre gondolni. Egy kis bringázás, futás, szobabiciklizés, egy órás séta a haverokkal, a kutyáddal, ilyesmiről beszélünk. Rendszeresen, heti 2-3 alkalommal, de az a legjobb, ha napi szinten csinálod, heti 1 pihenőnapot beiktatva. Fél órával kevesebbet netezel vagy annyival kevesebb tévét nézel. Szerintem ez jó kompromisszum.


Irányelveket írtam le, mert az életmódváltás nem egy program vagy egy előre meghatározott fogyókúra. Ez nem úgy megy, hogy két hónapon keresztül csinálod, aztán visszaállsz a nassolásra, vagy ilyesmi. Nem lesz mire visszaállni, mert a szervezeted átáll, jelezni fogja, hogy ez így neki tök jó, mert karban van tartva! Személyes tapasztalat, hogy egy-két hét után (semmi mást nem csináltam, csak elhagytam a cukros nasikat, kicsit mozogtam, mellé többet ittam) már egyáltalán nem kívántam az édességet. Bevallom, pár héttel ezelőtt volt egy olyan estém, amikor úgy voltam vele, betolok egy kisebb tábla csokit. Megettem az egészet, pedig nem is igazán kívántam. Az eredmény? Majdnem rosszul lettem. A szervezetem sokkot kapott a cukortól, és éreztem, hogyha nem fojtom le ezt az émelygést egy kis gyógyteával, rossz vége lesz. Végül túléltem, de egy életre szóló leckét kaptam, az tuti. Ha a szervezeted nem kívánja az egészségtelen kaját, miért akarnád felesleges cukorral mérgezni?

A tested a saját templomod. Ha mindent, mindent elveszítesz az életben, barátokat, családot, munkát, tetőt a fejed felől, szóval mindent… a tested még mindig ott van, abba kapaszkodhatsz. Egy életen át kell együtt élned vele. Miért mérgezed? Tényleg csak ennyit érdemel? A chipszet, a csokis müzlit, a kólát, a nutellát, meg a mekis kaját? Hát így bánsz te az otthonoddal?

Életmódváltásra, egészségre fel!

DC xx

2015. május 12., kedd

Dedikálás az Ünnepi Könyvhéten

A Könyvhétre jelenik meg a legújabb könyvem, a Tükörlelkek, egy Magyarországon játszódó ifjúsági regény. Ekkor lehet majd először kapni, csak a Könyvhét után vándorol majd el a könyvesboltokba.

Ennek alkalmából az Ünnepi Könyvhéten (június 4-8.), pontosabban Budapesten, a Vörösmarty téren, szombat délután (június 6.) dedikálok a könyv kiadója, a Ciceró Könyvstúdió pavilonjánál.

Szóval június 6-án szombaton, délután 15 órától 16 óráig (tovább is, ha vagytok) ott fogok csücsülni, és lelkesen várok mindenkit, aki szeretné, hogy aláfirkantsam a saját példányát. :)

Ha gondoljátok, hozzátok nyugodtan az eddig megjelent két könyvemet is (Fénytörés, Szabadesés, Dora Craiban név alatt), szívesen aláírom.

Az írói Facebook oldalam: http://www.facebook.com/pappdoraofficial



DC xx

2015. május 11., hétfő

Tükörlelkek teljes borító és fülszöveg


Szép hatefőnk van... :)



(katt a képre a nagyításhoz!)


Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek.

A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek…
Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben...

DC xx

2015. május 9., szombat

Tükörlelkek borító


Rövid és velős leszek. :)

Tükörlelkek megjelenés továbbra is: Ünnepi Könyvhét, 2015. június 4-8., Ciceró Könyvstúdió.

Dedikálni is fogok a Vörösmarty téren, valószínűleg szombaton, hozom majd a pontos infókat.

Íme a borító. Hamarosan mutatom az egészet, fülszöveggel együtt. Ha jók lesztek... :)




DC xx

2015. május 2., szombat

Internet, avagy a pokol egyik bugyra

Friss élmény számomra a Cyberbully c. film Maisie Williams (a Trónok harca Arya Starkja) remekelő főszereplésével. Csupán pár órája néztem meg, de úgy gondoltam, írok a filmben feszegetett témáról egy blogbejegyzést, hátha így még többen felfigyelnek rá. Ha csupán egy-két emberke nézi meg a filmet, már célt ért a küldetés.

Felgyorsult világunkban természetes, hogy az ujjaink oda vannak pillanatragasztózva az okostelefonokhoz, hogy minden egyes pillanatunkat megosztjuk a Facebookon, Twitteren, Instán. Ezzel nincs is semmi gond; mindenki azt oszt meg ebben a hatalmas, virtuális térben, amit csak akar. Én inkább arról szeretnék írni, ami szerintem manapság az internetes megosztásokkal kapcsolatban felmerülő egyik legfontosabb kérdés:

Hogyan őrizzük meg az egyediségünket, egyéniségünket a kommentek halmazában és a névtelen kommentelők által vezetett birkacsordában? Hogyan leszünk képesek megítélni, érdemes-e belefolyni egy netes vitába? Milyen stílus ragad át ránk a kommenthuszárok, lehúzó, trollkodó hozzászólások áradatában? Mi számít példamutatónak, kire hallgassunk, kire legyintsünk? Menőnek számít a trollkodás? Milyen következményekkel jár, ha valakinek beszólok a neten? Egyáltalán, ha elmondom a kissé kritikus véleményemet, az már beszólásnak számít? Ma már mindenki lehet kritikus? Kire hallgassunk?



Egy kérdésnek indult, de rengeteg lett belőle, mert bizony ez egy öngerjesztő ördögi kör, és a mai srácok sajnos ebben élnek. Megállítani nem lehet, a következményekkel számolni elkeserítő, a megelőzés felesleges energia- és időpazarlás. Akkor miért is írok most erről? Mert hiszem, hogyha sokszor elmondunk valamit, akkor az megragad. Mi az a valami, amit bele szeretnék ültetni az emberek agyába?

Úgy beszélj, úgy bánj másokkal, ahogy te is elvárnád másoktól, hogy veled beszéljenek, hogy veled bánjanak.

Ha ezt az egyszerű elvet magadévá teszed, máris megtetted az első lépést afelé, hogy ne válhasson belőled cyberbully, azaz a neten keresztül másokat lelkileg és/vagy pszichésen bántalmazó ember.

Elég csak abból kiindulnom, amit nap mint nap tapasztalok a fiatal, szárnyaikat bontogató írópalánták blogjain, a hozzászólásokban, vagy a blogos csoportokban: az értelmetlen, porig alázó, bántó lehúzás. Ó, én egyáltalán nem annak vagyok a híve, hogy gügyögve-fejetsimogatva vigasztaljuk a 12-13 éves írócskákat, akiket lehúztak a gonosz kommentelők. Nem, én annak vagyok a híve, hogyha egy neten közszemlére tett írásban hibákat találok (kezdő íróknál rengeteget fogok), akkor azt normális emberi hangnemben mondom el az írójának, és alternatívát hozok fel, példákat mutatok neki, segítek abban, hogy helyrehozhassa a hibáját. Hogy minek nincs abszolút semmi értelme? Kinevetni, kigúnyolni, megalázni, széjjelcincálni, lehülyézni, lenézni a másikat, aki hibázott. Ugyanis a folyamatábra így néz ki:

Megírja –> közzéteszi –> ocsmány stílusban a földbe tiporják, mert egetrengetően rosszul ír –> ha nincs acélból a lelke (általában nincs), úgy a megalázó kritika miatt depressziós lesz –> előbb-utóbb pszichológushoz kerül/elkezd gyógyszereket szedni/megvágja magát/stb., a fantáziádra bízom.

Hogy én ezzel azt mondanám, ne kritizáljunk másokat? Ó, dehogy! Egyáltalán tisztában vagyunk a kritika fogalmával? A szakmailag hozzáértő, építő jellegű véleménynyilvánítással? Igen, az kell, arra nagyon is szükség van, mert mindenkinek kell egy útmutató, segítő kéz, hogy fejlődhessen. Csak az irányt kell megmutatni, nem kell végig fogni a kezét, meg még jöhetnék itt Morpheus-féle klisékkel, de a lényeg egy és ugyanaz: ha értelmes hangnemben, kulturált, civilizált módon reagálunk AKÁRMIRE az interneten, azzal MINDIG többet érünk el, és MINDIG építünk, mint hogyha ocsmány, lehúzó stílusban csillogtatnánk meg a sokszor nem is annyira hozzáértő tudásunkat.

Sokat nem kérek, csak annyit, hogy mielőtt dühből vagy heccből vagy hirtelen felindulásból akarnál gyorsan reagálni valamire, várj egy percet, vegyél egy mély levegőt, és képzeld magad elé azt a szerencsétlent, akinek csak az ikonja van előtted, de valahol az ország/világ másik felén perceken belül magába zuhan a te kommented stílusától. Lehet, hogy végérvényesen elmegy a kedve attól, amiben éppen bizonyítani szeretne. Most még hibázik, mert fiatal. De lehet, hogy tíz év múlva az egyik legtehetségesebb lehetne belőle a területén. Arról nem tehet, hogy tinikorában érzékeny lelkületű. Arról viszont te tehetsz, ha lerombolod ezt az éppen csak megalapozott, álomként dédelgetett szellemvárat.

Gondold meg még egyszer.

És nézd meg ezt a filmet. :)


DC xx