2018. április 10., kedd

Könyvfesztivál dedikálás, tavasz meg minden

Sziasztok!

Igen, igen, tudom, régóta nem firkálgattam ide, úgyhogy gyors és velős leszek, ez egy rövid update. Azért vagyok elérhetetlen meg megutálható meg alig válaszolós, mert az utóbbi hetekben jót tepertem a finisben, hogy meglegyek egy kézirattal. Igen, elkészült életem 6. kézirata, befejeztem, jupppíííí, örömujjongás! De még rengeteg munka áll előttünk, úgyhogy egyelőre csak annyit szeretnék mondani, hogy többet nem mondhatok. Na, értitek. :D Úgyis jövök a fontosabb részletekkel, amikor eljön az ideje.


Aminek viszont most jön el az ideje hamarosan, az a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amin idén is kint leszünk a Ciceróval. Pontosan április 22-én vasárnap délután 16 órától várlak benneteket nagyon sok szeretettel egy dedikálásra, a D22-es standhoz! 

Azt hiszem, röviden ennyi. Vége a télnek, éljen a napsütééés, embereeeek! :)

Béke, szeretet, napfényeső, rock n roll,

Dóra xx

2018. január 1., hétfő

Gaiman gondolatai az írásról


Szilveszterkor, pontosabban éjfél előtt három órával vagyunk. A kanapén ücsörgök, a mellkasomhoz szorítok egy könyvet, amivel épp most végeztem. Nem tudom visszatartani: még egy-két könnycsepp is kiszökik a szememből, miközben csak bámulok magam elé. Nem, ekkor még semmilyen alkohol sem kering a szervezetemben, arrébb volt még az éjjel tizenkettő és az újév.

Igazából Neil Gaiman írása részegített meg és indított meg ennyire, mert a végére értem egy nagyszerű írásokat és beszédeket tartalmazó esszékötetnek, A kilátás az erkélyről című válogatásnak. Bármit olvasok Gaimantől, mindig a hála az első, ami elönt a történet végén, ám ezzel a könyvvel nem csupán történeteket kaptam tőle... Valami egészen mást, amit nehéz szavakba önteni. Világnézetet, gondolkodásmódot, megélt történeteket, hibákat, küzdelmeket, fordulatokat, húsba vágóan valódi érzelmeket. És tanácsokat. Bizony, rengeteg tippet és apró széljegyzetet arról, hogyan is kellene felfogni ezt az írogatás, alkotás vagy történetfabrikálás nevezetű valamit.

Ebből a kötetből szemezgetek most. Jó, bevallom, ezt a bejegyzést kicsit magamnak is írom, hogy amikor beüt az írói krach, akkor csak elég legyen átfutni ezeket a idézeteket, és reméljük, azután már könnyebb elhinni, hogy minden rendben lesz. Talán nektek is segít. Hiszem, hogy segít, mert Neilről van szó, akinek egészen furcsán és csodálatosan működik a tolla: egyszerre elvarázsol, megrémít, felébreszt, megríkat, és megnevettet. A nyáron megkérdezték tőlem, mi annyira jó Gaimanben, milyen ő, mit szeretnek rajta olyan sokan, és én alaposan átgondoltam a választ. Azt feleltem, lenyűgözőnek tartom, hogy milyen alázattal áll hozzá a művészethez és a történetmeséléshez. Ezt most is tartom - ezért szeretem ezt az embert. És még olyan sok mindenért... Lássuk!


"Fiatal íróként szerettem elképzelni, hogy minden általam írt szóért én fizetek valakinek, ahelyett, hogy nekem fizetnének; jó módszer volt ez ahhoz, hogy fegyelemre szoktassam magam, arra, hogy csak a szükséges szavakat használjam."

"Az alkotó feladata, hogy felrobbanjon. Az irodalomtudósok feladata pedig az, hogy körüljárják a robbanás helyszínét, összeszedjék a repeszeket, megfejtsék, miféle robbanás történt, ki halt meg, mekkora kárt szándékoztak okozni a robbanással, és milyen közel jutottak ahhoz, amit elterveztek."

"Kétfajta jó író van. Az egyik lépten-nyomon az orrod alá dörgöli, milyen zseniális, a másiknak nincs szüksége ilyesmire. Gene Wolfe az utóbbi típusba tartozik. A történet izgatja, nem az önfényezés. Gene nem azért okos, hogy te hülyének érezd magad mellette. Azért okos, hogy te is okosabb legyél."

"Tolkien szavai és mondatai természeti képződményeknek tűntek, mint amilyenek a kőzetek vagy a vízesések, és ha úgy akartam volna írni, mint Tolkien, az olyan lett volna, mintha virágozni akarnék, mint egy cseresznyefa, mókus módjára fára mászni, vagy zuhogni, akár az eső a viharban."


"Mi, akik történeteket írunk, tudjuk, hogy megélhetésből hazudunk. De ezek jó hazugságok, igaz dolgokról szólnak, és az olvasóinkon múlik, hogy a lehető legjobb hasznát vegyék. Mert van valaki a világban, akinek erre a történetre van szüksége. Valaki, aki egészen más környezetben fog felnőni, és akiből e nélkül a történet nélkül más ember válna. És akinek ez a történet reményt, bölcsességet, jóságot vagy vigaszt nyújthat. Hát ezért írunk mi."

"A gyerekirodalomnál nincs fontosabb irodalom."

"Azóta az írók éppolyanok, mint a hétköznapi emberek (bár sokszor motyognak magukban és meredten bámulnak a semmibe, ahogy a macskák szoktak). A valódi arcuk csak a szavaik tükrében látható. Ezért olyan csalódottak az olvasók – különösen a fantasztikus irodalom rajongói –, amikor végre találkozhatnak kedvenc írójukkal, és kiderül, hogy az illető egy szürke, jelentéktelen alak. "

"Olvasd a könyveinket: ha jól figyelsz, itt megpillanthatsz mindent. Olyanok vagyunk, mint a régi korok istenei, mint a komédiások, trubadúrok és királyok. Világokat teremtünk, életet lehelünk a semmibe, szavakkal zsonglőrködünk az éjszaka cirkuszsátra alatt."

"Soha senki nem fogja ugyanazt a művet olvasni, mert az olvasó és a szerző egymással együttműködve építi meg a történetet."

"Átfésülte a Csillagpor minden egyes mondatát, próbált hasonló párhuzamokat keresni, és semmi, de semmi használhatót nem talált.
– Mire jó ez? – tette fel a kérdést, amely váratlanul éri azokat, akik abból élnek, hogy kitalált történeteket vetnek papírra.
– Ez egy tündérmese – mondtam neki. – Olyan, mint a fagyi. Boldoggá teszi az embereket, mire végeznek vele."

"Ha az irodalom maga a világ, akkor a fantasy és a horror két testvérváros egy fekete folyó két átellenes partján. A horror városa jóval veszedelmesebb hely, vagy legalábbis illene annak lennie – a fantasy utcáin viszont bárki egyedül is nyugodtan kószálhat."

"A fikció végső soron olyan hazugság, amely igazat beszél."

"A regények egy másik világot tárnak fel előttünk. Nem járt helyekre repítenek. És ha egyszer megismertük ezeket a világokat, úgy járunk, mint akik belekóstoltak a tündérek gyümölcsébe: soha nem lehetünk igazán elégedettek azzal a világgal, amelyben felnőttünk. Az elégedetlenség márpedig jó dolog. Ha elégedetlenek vagyunk, megváltoztathatjuk, jobbá tehetjük a világunkat, jobb helyként, más helyként hagyhatjuk hátra."


"Azt hiszem, talán abban állhatott Lewis zsenialitása, hogy olyan világot teremtett, amely valóságosabbnak tűnt, mint az, amelyben éltem. És ha a Narnia-meséket egy író alkotta, akkor én is író akartam lenni."

"Terry az a fajta csodabogár, aki szeret írni – és nem azt szereti, ha már megírt valamit, vagy a tényt, hogy ő egy író."

"Mint mondtam, huszonöt éves voltam ekkor, támadt egy regényötletem, és éreztem, hogy működni fog. Megpróbáltam megírni, és rájöttem, hogy az ötletem jobb annál, mint amennyire jó író vagyok. Folytattam az írást, de más dolgokról írtam, kitanulva a mesterséget. Húsz éven át írtam, mire arra jutottam, hogy most már A temető könyve is menne. Legalábbis ennél jobban már nem fog menni."

"A lehető legjobban írtam meg, amennyire csak tőlem telt. Csak így tudok bármit is megírni. Ez még nem jelenti azt, hogy jó is lesz. Pusztán annyit jelent, hogy az ember próbálkozik. De ami a legfőbb: azt a történetet írtam meg, amit el akartam olvasni."

"Bízz a megszállottságodban. (...) Kövesd a mániáidat. Arról írj, amiről írnod kell."

"Az ember sosem tudhatja, mikor mire lesz szüksége. Időről időre feladatokat adok magamnak, stílusgyakorlatokat - kötött versformában írok vagy régebbi korok, távoli helyek stílusát utánzom. Néha magam is meglepődöm, hogy milyen szépséget hozok létre. Máskor meg csak abban reménykedem, hogy véletlenül sem halok meg mielőtt még letörölhetem azt a dokumentumot, mert ha véletlenül a halálom után valaki megtalálja, és posztumusz megjelenik, hát belehalok a szégyenbe. De bármi is az eredmény, irodalmi szempontból mindenképp tanultam valamit."

"Olvassunk másokat, jó írókat, még olyanokat is, akik más műfajban alkotnak, hogy lássuk, ők hogy oldják meg. (...) Tanuljunk."

"Íróként pedig mesélj olyan történeteket, amilyeneket csak te tudsz. Olyan sztorikat írj, amik csakis belőled törnek elő, olyanokat, amiket magadnak mesélsz, ha magadban vagy. Olyanokat, amik kicsit túlságosan is sokat felfednek rólad a nagyvilágnak."

"Ha van olyan (...) projekt, amiről mindig is álmodoztál, gyerünk, fuss neki, csináld meg. Ha nem jön össze, hát nem jön össze. Legalább megpróbáltad. Ha meg összejön, akkor az jött össze, amit mindig is meg akartál csinálni."

A végére hagytam a kedvencemet. Ebből jöjjön egy kis rész magyarul, de a teljes beszédet eredetiben megnézhetitek videón is, amit belinkelek:

"Megszökött a férjed egy politikussal? Alkoss! Egy mutáns óriáskígyó eltörte és megemésztette a lábadat? Alkoss! A nyomodban liheg az adóhatóság? Alkoss! Felrobbant a macskád? Alkoss! A neten azt írják, hogy ostoba vagy, aljas szándékok motiválnak, ráadásul mások már régen megcsinálták ugyanezt? Alkoss!"




Köszönjük, drága Neil! Szeretünk. :)

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,
Dóra xx