2018. június 16., szombat

2018. Könyvhét: Bolyongó turné


Vettem a bátorságot és elneveztem a könyvheti turnét Bolyongó turnénak, mert a megjelenés mellett arról van szó, kérem szépen, hogy Hajdú-Antal Zsuzsival össze-vissza bebolyongtuk a fél országot, pontosabban megjártuk Debrecent, Győrt, Budapestet, Pécset, Szegedet, és én még a végére Bajára is beestem. Nem akármilyen hetünk volt - ígértem egy élménybeszámolót, úgyhogy essünk is neki!

Debrecenben kezdtünk: igyekeztünk időben elindulni vonattal, hogy még véletlenül se késsünk el, még akkor se, ha netán a vonat dönt úgy, hogy késik. De szerencsére nem adódott semmiféle probléma, ha a klímát nem számítjuk, ami valószínűleg hozzásegített egy cuki kis vírushoz, vagy... NEM TUDOM, mihez, de valami volt a levegőben Debrecenben, az biztos. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Harminc fokos rekkenő hőségben értünk oda, ami még mindig jobb, mint az úton tapasztalt zuhogó eső, és kényelmes turistatempóban végig tudtunk sétálni a belvároson a Csapó utcáig. Egyfolytában könyvesboltok jöttek velünk szembe, vagy csak mi vagyunk erre mindig kiélezve, mindenesetre azért betértünk egy Lírába, hogy köszönjünk a könyvecskéinknek. Aztán a Csapó utcában már meg is találtuk a Könyvhetet, a könyves bódékat, a plázát is, na és ott már rögtön le tudtunk pacsizni a librisekkel, akikhez hivatalosak voltunk. Körbevezettek bennünket a hatalmas, gyönyörű Libri könyvesboltban a plázában, ahol kiemelt helyen csücsültek a regényeink - ezt muszáj volt lefotóznom.


Maga a dedikálás nagyon kellemes hangulatban telt, többek között azért, mert egy irtó aranyos libris csajszi szórakoztatott bennünket, aki olyan tetoválásokkal volt telepingálva, hogy majdnem rávettem, ott helyben vetkőzzön le, legalább így is vonzza felénk az érdeklődő tekinteteket. Ide-oda mutogattam a tetkóira, és olyanokat mondtam neki, hogy "Tetszene neked a Bolyongó. Ez itt például, ami a tarkódon van, nagyjából a 11. fejezet. De az álomfogó is, ami az oldaladon van." Jókat röhögtünk, annyit elmondhatok. Aztán, négy óra után kicsivel, miután aláfirkantottam jó pár Bolyongót és Tükörlelkeket is, sprinteltünk egy jót Zsuzsival, hogy elérjük a vonatot, ami még időben hazarepít minket.

Másnap jött Győr. Már reggel is éreztem, hogy valami nincs rendben, pedig alig vártam a győri kiruccanást, hiszen ezzel szimbolikus jelentőségű helyre "vittem" a Bolyongót turnéztatni. Erre mi történik? Már az odafelé vezető úton beüt a hányinger. És összeteszem a két kezem, hogy volt a közelemben egy Zsuzsi, aztán pedig egy Nita, aki a szó legszorosabb értelmében megmentette az életemet azzal, hogy gyógyszerrel és citromos vízzel várt minket a győri Libriben. Vannak mondatok, amiket sosem fogok elfelejteni, még akkor is, ha szédelegtem... ("Egyébként nem versz át, tudom, hogy másnapos vagy, azért kellett a citromos víz" - kaptam meg Nitától, aki akkor már beleolvasott a Bolyongó elejébe.) Szóval itt is szeretném neki örök hálámat kifejezni azért, mert életmentősdit játszott a kedvemért! Ígérem, ha legközelebb találkozunk, nem leszek holtsápadt és használhatatlan.

A rosszullétnek köszönhető az is, hogy a győri dedikálásból sajnos nem sok maradt meg nekem. De azért két pillanat erősen bevésődött. Egy, amikor egy csapat tini vágott át előttünk a Baross Gábor úton, és az egyikük, egy lány meglátta a dedikáló asztalocskán díszelgő Tükörlelkeket, felsikkantott, és a könyvre mutatva közölte a társaival, mennyire imádja a könyvet. Tovább mentek, én pedig fogtam magam, és utána kiáltottam: "Tetszett? Amúgy én írtam." Erre hatalmas szemeket meresztett, és ketten is visszajöttek hozzám a csapatból, hogy közös képet készítsünk. Nagyon cukik voltak. A másik őrült pillanat, ami megmaradt: elsétált előttünk egy tetovált srác, akinek a lábszárán egészen véletlenül kiszúrtam egy hatalmas magyar kártyát, sőt, az agyam pillanatok alatt regisztrálta, hogy tulajdonképpen egy piros hetest(!), úgyhogy akkor már a szédülés olyan fázisában voltam, hogy minden mindegy volt. Utána kiáltottam: "De jó, magyar kártya! Az én főszereplőmnek is van olyan tetkója..." Visszafordult, ránk vigyorgott, megnézte a Bolyongót magának, aztán intett egyet, és tovább bandukolt. Két perc elteltével odanyöszörgöm Zsuzsinak: "Zsuzsi, én az előbb tényleg rákiáltottam egy tetovált gyerekre?" "Ahogy mondod." "Oké. Akkor ez már egy új szint."

Szombaton Budapest, Vörösmarty tér. A szokásos tömeg, őrült könyves forgatag várt, de még mindig elég sápadtan festettem. Viszont felvidított, hogy milyen sokan toppantatok be hozzám! Volt, akitől egyenesen hátast dobtam, többek között Soltól, aki meglepett egy fából készült Tükörlelkek plakettel/könyvjelzővel, aminek a hátoldalán egy YouTube-link virít, ami ehhez a zenéhez vezet. Sol ezt a dalt a Tükörlelkek elolvasása után írta, úgyhogy képzelhetitek, mennyire meghatódtam, amikor felfogtam, tulajdonképpen mi is ez az ajándék.


Ami még tök kellemes volt, hogy Vivien Holloway és Gabriella Eld írónők is elkóboroltak felém, hogy megtapizzák a Bolyongót, ami azért esett jól, mert se időm, se túl egészséges szervezetem nem volt ahhoz ezen a Könyvhéten, hogy szétnézzek és beköszönjek az ismerős kiadókhoz, írókhoz. Még Teklával is összefutottam, ami már csak hab volt a tortán.

Pécset nagyon vártam. Méghozzá azért, mert két cukorfalat olvasóm is előre felkészített rá Instán és Facebookon, hogy ők bizony jönnek. És jöttek! Megölelgettem, megpuszilgattam őket. Nagyon meghatódtam, hogy végre tudtam velük találkozni, és az egyiküktől még egy saját készítésű karkötőt is kaptam. Neki is van egy ugyanolyan, úgyhogy ez, kérem szépen, barátságkarkötő, akárhogy is nézem. És hozzá a saját kertjükből szedett levendulacsokor, amiről rögtön Míra jut eszembe... Szóval úgy minden a helyén volt! És még mindig nem áztunk el, pont a dedikálás után szakadt le az ég, amikor már úton voltam.



Szeged azért volt különleges, mert időben odaértünk, és amíg a dedikálás kezdetére vártam, gyorsan, frissen készítettem egy képet a Dugonics téren arról a pontról, ahol a fejemben Péterfi Kriszti ücsörgött az anyukájával a Tükörlelkek második részében. Aztán jöttek a drága olvasók, arról nem is beszélve, hogy három aranyos leányzó épp a dedikálás végére ért be, busszal jöttek suli után, de még sikerült összefutnunk - éreztem én, hogy picivel tovább kell maradnom. Valamint, a szegedi Libriben hagytam egy plusz dedikált példányt a Bolyongóból. Na, arra kíváncsi lennék, hogy megtalálta-e már valaki!



A bajai dedikálás (kicsiny szülővárosom) tulajdonképpen évek óta lóg a levegőben, és nagyon-nagyon örültem neki, hogy végre összejött! De arra nem számítottam, hogy olyan sokan eljönnek. Az hagyján, de sokan jöttek a régi sulimból is, a III. Béla Gimnáziumból! Volt időnk kicsit beszélgetni is a lányokkal, sokak barátnőinek dedikáltam legalább egy könyvjelzőt, ha már nem tudtak ott lenni. Féltem, hogy az eső elmossa a kedvet arra, hogy az olvasók eljöjjenek hozzám Bolyongózni, de végül a bajai találkozó az egyik legkellemesebb élmény volt, így a Könyvhét után két nappal. Nekem így volt teljes a Könyvhét - csütörtöktől szerdáig.

Sok mindenkinek meg kell köszönnöm az elmúlt hetet; a debreceni, pécsi, szegedi, győri Libri Könyvesboltoknak, akik mindenben a segítségünkre voltak! Ezen kívül a bajai Lírának. Nem beszélve a kiadómról, a Ciceró Könyvstúdióról. Hajdú-Antal Zsuzsinak is köszönet, hogy elviselt!

És persze nektek vagyok a leghálásabb, drága olvasóim, akik sorban álltatok a harminc fokban, siettetek a buszhoz, hoztátok a könyveket, rám mosolyogtatok, megleptetek a szavaitokkal, apróságaitokkal, lelkesedésetekkel! Nagyon sokat jelentett ez nekem, el se tudjátok hinni, mennyit. Köszönöm!

Szóval vége a bolyongásnak - azt most már Norbira bízom. Jó olvasást kívánok hozzá, és szép nyári szünetet nektek!

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,

Dóra xx

2018. május 18., péntek

Könyvheti dedikáló turné, Bolyongó előrendelés, beleolvasó


Sziasztok!

Ahogy a cím is mutatja, most egy csomó izgalmas infóval foglak elárasztani benneteket. Na, vegyük szépen sorba!

Először is, már előrendelhető a Bolyongó, a Gabo webshopjában nem kevesebb, mint 30% kedvezménnyel tehetitek kosárba! Ezen kívül már a Líránál, a Librinél, és a Bookline-on is megtaláljátok a könyvet előrendelésben.




Másodszor, van egy hiperszuper meglepetésünk számotokra, ami nem más, mint egy kis (nem is olyan kicsi) beleolvasó a regénybe! Hogy pontos legyek, a teljes első fejezetről van szó. Aki úgy gondolja, hogy kibírja azt a szűk három hetet a megjelenésig, rá ne kattintson a beleolvasóra! :D Aki viszont nem bírja ki, ITT elolvashatja az első fejezetet.

Harmadszor. Ha elolvastad az első fejezetet, már találsz is benne egy dalt. Tudjátok, hogy megy ez nálam: már el is készítettem a Bolyongó lejátszási listáját a YouTube-csatornámon, amire egyelőre még csak azt az egy dalt tettem fel. Megjelenéskor bővítek, nyugi! :)

Negyedszer! A legeslegjobb! Az idei Ünnepi Könyvhét igazán különleges lesz számomra, mert végig fogom turnézni az egészet Hajdú-Antal Zsuzsannával, a Léggömbök és az Utánad c. regények szerzőjével! Zsuzsit imádom, úgyhogy szerintem nagyon jól megleszünk egymás mellett öt napig! :) És hogy hol találkozhattok velünk?

- Június 7-én csütörtökön Debrecenben
- Június 8-án pénteken Győrben
- Június 9-én szombaton Budapesten
- Június 10-én vasárnap Pécsen
- Június 11-én hétfőn Szegeden

A legtöbb városban délután 15 órától dedikálunk, a pontos helyszíneket később hozom. Illetve június 9-én szombaton a Vörösmarty téren 16 órától fogok dedikálni. Tudom, hogy ez "mindössze" öt helyszín, de nagyon bízom benne, hogy a jövőben még több városba el tudok jutni hozzátok! Nagyon várom, hogy találkozzunk végre Budapesten kívül is! A Facebook-oldalamon eseményeket és pontos helyszíneket is megosztok majd veletek, szóval érdemes néha oda kattintgatni. A dedikálásokra pedig nyugodtan hozzátok magatokkal a Tükörlelkeket is, aláfirkantok én mindent a Bolyongó mellett! A könyvek természetesen kaphatók lesznek a dedikálások helyszínén.

El se tudjátok képzelni, mennyire várom már a Bolyongó megjelenését meg ezt az egész Könyvhetesdit! Juppííí! :))

Addig is béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,

Dóra xx

2018. május 9., szerda

Bolyongó teljes borító


Sziasztok!

Íme a teljes borító, fülszöveggel együtt.

Köszönöm ezt a gyönyörűséget Szabó Vincének, aki a Tükörlelkek borítóinak tervezése során is kitett magáért, de ezúttal valami egészen új szintre emelte a dolgot... :)

A regény napokon belül előrendelhető a gabo.hu-n és a legtöbb könyves webáruházban. A Facebook oldalamra ki fogom tenni az előrendelési linkeket. ;)


Katt a képre a nagyításért!

Papp Dóra: Bolyongó

Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.
Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek...


2018. május 7., hétfő

Új regény: Bolyongó


Sziasztok!

A Könyvhétre, azaz június 7-re érkezik az új regényem, a Bolyongó. Egyelőre a borító címlapját hoztam nektek, de hamarosan érkezik a teljes borító a fülszöveggel együtt! 

Íme a gyönyörűség - Szabó Vince munkája.




A moly.hu-n már kívánság- és várólistára is tehetitek:
https://moly.hu/konyvek/papp-dora-bolyongo

Hamarosan érkezik a fülszöveg! Figyeljétek a Facebook oldalamat! ;)

2018. április 10., kedd

Könyvfesztivál dedikálás, tavasz meg minden

Sziasztok!

Igen, igen, tudom, régóta nem firkálgattam ide, úgyhogy gyors és velős leszek, ez egy rövid update. Azért vagyok elérhetetlen meg megutálható meg alig válaszolós, mert az utóbbi hetekben jót tepertem a finisben, hogy meglegyek egy kézirattal. Igen, elkészült életem 6. kézirata, befejeztem, jupppíííí, örömujjongás! De még rengeteg munka áll előttünk, úgyhogy egyelőre csak annyit szeretnék mondani, hogy többet nem mondhatok. Na, értitek. :D Úgyis jövök a fontosabb részletekkel, amikor eljön az ideje.


Aminek viszont most jön el az ideje hamarosan, az a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amin idén is kint leszünk a Ciceróval. Pontosan április 22-én vasárnap délután 16 órától várlak benneteket nagyon sok szeretettel egy dedikálásra, a D22-es standhoz! 

Azt hiszem, röviden ennyi. Vége a télnek, éljen a napsütééés, embereeeek! :)

Béke, szeretet, napfényeső, rock n roll,

Dóra xx

2018. január 1., hétfő

Gaiman gondolatai az írásról


Szilveszterkor, pontosabban éjfél előtt három órával vagyunk. A kanapén ücsörgök, a mellkasomhoz szorítok egy könyvet, amivel épp most végeztem. Nem tudom visszatartani: még egy-két könnycsepp is kiszökik a szememből, miközben csak bámulok magam elé. Nem, ekkor még semmilyen alkohol sem kering a szervezetemben, arrébb volt még az éjjel tizenkettő és az újév.

Igazából Neil Gaiman írása részegített meg és indított meg ennyire, mert a végére értem egy nagyszerű írásokat és beszédeket tartalmazó esszékötetnek, A kilátás az erkélyről című válogatásnak. Bármit olvasok Gaimantől, mindig a hála az első, ami elönt a történet végén, ám ezzel a könyvvel nem csupán történeteket kaptam tőle... Valami egészen mást, amit nehéz szavakba önteni. Világnézetet, gondolkodásmódot, megélt történeteket, hibákat, küzdelmeket, fordulatokat, húsba vágóan valódi érzelmeket. És tanácsokat. Bizony, rengeteg tippet és apró széljegyzetet arról, hogyan is kellene felfogni ezt az írogatás, alkotás vagy történetfabrikálás nevezetű valamit.

Ebből a kötetből szemezgetek most. Jó, bevallom, ezt a bejegyzést kicsit magamnak is írom, hogy amikor beüt az írói krach, akkor csak elég legyen átfutni ezeket a idézeteket, és reméljük, azután már könnyebb elhinni, hogy minden rendben lesz. Talán nektek is segít. Hiszem, hogy segít, mert Neilről van szó, akinek egészen furcsán és csodálatosan működik a tolla: egyszerre elvarázsol, megrémít, felébreszt, megríkat, és megnevettet. A nyáron megkérdezték tőlem, mi annyira jó Gaimanben, milyen ő, mit szeretnek rajta olyan sokan, és én alaposan átgondoltam a választ. Azt feleltem, lenyűgözőnek tartom, hogy milyen alázattal áll hozzá a művészethez és a történetmeséléshez. Ezt most is tartom - ezért szeretem ezt az embert. És még olyan sok mindenért... Lássuk!


"Fiatal íróként szerettem elképzelni, hogy minden általam írt szóért én fizetek valakinek, ahelyett, hogy nekem fizetnének; jó módszer volt ez ahhoz, hogy fegyelemre szoktassam magam, arra, hogy csak a szükséges szavakat használjam."

"Az alkotó feladata, hogy felrobbanjon. Az irodalomtudósok feladata pedig az, hogy körüljárják a robbanás helyszínét, összeszedjék a repeszeket, megfejtsék, miféle robbanás történt, ki halt meg, mekkora kárt szándékoztak okozni a robbanással, és milyen közel jutottak ahhoz, amit elterveztek."

"Kétfajta jó író van. Az egyik lépten-nyomon az orrod alá dörgöli, milyen zseniális, a másiknak nincs szüksége ilyesmire. Gene Wolfe az utóbbi típusba tartozik. A történet izgatja, nem az önfényezés. Gene nem azért okos, hogy te hülyének érezd magad mellette. Azért okos, hogy te is okosabb legyél."

"Tolkien szavai és mondatai természeti képződményeknek tűntek, mint amilyenek a kőzetek vagy a vízesések, és ha úgy akartam volna írni, mint Tolkien, az olyan lett volna, mintha virágozni akarnék, mint egy cseresznyefa, mókus módjára fára mászni, vagy zuhogni, akár az eső a viharban."


"Mi, akik történeteket írunk, tudjuk, hogy megélhetésből hazudunk. De ezek jó hazugságok, igaz dolgokról szólnak, és az olvasóinkon múlik, hogy a lehető legjobb hasznát vegyék. Mert van valaki a világban, akinek erre a történetre van szüksége. Valaki, aki egészen más környezetben fog felnőni, és akiből e nélkül a történet nélkül más ember válna. És akinek ez a történet reményt, bölcsességet, jóságot vagy vigaszt nyújthat. Hát ezért írunk mi."

"A gyerekirodalomnál nincs fontosabb irodalom."

"Azóta az írók éppolyanok, mint a hétköznapi emberek (bár sokszor motyognak magukban és meredten bámulnak a semmibe, ahogy a macskák szoktak). A valódi arcuk csak a szavaik tükrében látható. Ezért olyan csalódottak az olvasók – különösen a fantasztikus irodalom rajongói –, amikor végre találkozhatnak kedvenc írójukkal, és kiderül, hogy az illető egy szürke, jelentéktelen alak. "

"Olvasd a könyveinket: ha jól figyelsz, itt megpillanthatsz mindent. Olyanok vagyunk, mint a régi korok istenei, mint a komédiások, trubadúrok és királyok. Világokat teremtünk, életet lehelünk a semmibe, szavakkal zsonglőrködünk az éjszaka cirkuszsátra alatt."

"Soha senki nem fogja ugyanazt a művet olvasni, mert az olvasó és a szerző egymással együttműködve építi meg a történetet."

"Átfésülte a Csillagpor minden egyes mondatát, próbált hasonló párhuzamokat keresni, és semmi, de semmi használhatót nem talált.
– Mire jó ez? – tette fel a kérdést, amely váratlanul éri azokat, akik abból élnek, hogy kitalált történeteket vetnek papírra.
– Ez egy tündérmese – mondtam neki. – Olyan, mint a fagyi. Boldoggá teszi az embereket, mire végeznek vele."

"Ha az irodalom maga a világ, akkor a fantasy és a horror két testvérváros egy fekete folyó két átellenes partján. A horror városa jóval veszedelmesebb hely, vagy legalábbis illene annak lennie – a fantasy utcáin viszont bárki egyedül is nyugodtan kószálhat."

"A fikció végső soron olyan hazugság, amely igazat beszél."

"A regények egy másik világot tárnak fel előttünk. Nem járt helyekre repítenek. És ha egyszer megismertük ezeket a világokat, úgy járunk, mint akik belekóstoltak a tündérek gyümölcsébe: soha nem lehetünk igazán elégedettek azzal a világgal, amelyben felnőttünk. Az elégedetlenség márpedig jó dolog. Ha elégedetlenek vagyunk, megváltoztathatjuk, jobbá tehetjük a világunkat, jobb helyként, más helyként hagyhatjuk hátra."


"Azt hiszem, talán abban állhatott Lewis zsenialitása, hogy olyan világot teremtett, amely valóságosabbnak tűnt, mint az, amelyben éltem. És ha a Narnia-meséket egy író alkotta, akkor én is író akartam lenni."

"Terry az a fajta csodabogár, aki szeret írni – és nem azt szereti, ha már megírt valamit, vagy a tényt, hogy ő egy író."

"Mint mondtam, huszonöt éves voltam ekkor, támadt egy regényötletem, és éreztem, hogy működni fog. Megpróbáltam megírni, és rájöttem, hogy az ötletem jobb annál, mint amennyire jó író vagyok. Folytattam az írást, de más dolgokról írtam, kitanulva a mesterséget. Húsz éven át írtam, mire arra jutottam, hogy most már A temető könyve is menne. Legalábbis ennél jobban már nem fog menni."

"A lehető legjobban írtam meg, amennyire csak tőlem telt. Csak így tudok bármit is megírni. Ez még nem jelenti azt, hogy jó is lesz. Pusztán annyit jelent, hogy az ember próbálkozik. De ami a legfőbb: azt a történetet írtam meg, amit el akartam olvasni."

"Bízz a megszállottságodban. (...) Kövesd a mániáidat. Arról írj, amiről írnod kell."

"Az ember sosem tudhatja, mikor mire lesz szüksége. Időről időre feladatokat adok magamnak, stílusgyakorlatokat - kötött versformában írok vagy régebbi korok, távoli helyek stílusát utánzom. Néha magam is meglepődöm, hogy milyen szépséget hozok létre. Máskor meg csak abban reménykedem, hogy véletlenül sem halok meg mielőtt még letörölhetem azt a dokumentumot, mert ha véletlenül a halálom után valaki megtalálja, és posztumusz megjelenik, hát belehalok a szégyenbe. De bármi is az eredmény, irodalmi szempontból mindenképp tanultam valamit."

"Olvassunk másokat, jó írókat, még olyanokat is, akik más műfajban alkotnak, hogy lássuk, ők hogy oldják meg. (...) Tanuljunk."

"Íróként pedig mesélj olyan történeteket, amilyeneket csak te tudsz. Olyan sztorikat írj, amik csakis belőled törnek elő, olyanokat, amiket magadnak mesélsz, ha magadban vagy. Olyanokat, amik kicsit túlságosan is sokat felfednek rólad a nagyvilágnak."

"Ha van olyan (...) projekt, amiről mindig is álmodoztál, gyerünk, fuss neki, csináld meg. Ha nem jön össze, hát nem jön össze. Legalább megpróbáltad. Ha meg összejön, akkor az jött össze, amit mindig is meg akartál csinálni."

A végére hagytam a kedvencemet. Ebből jöjjön egy kis rész magyarul, de a teljes beszédet eredetiben megnézhetitek videón is, amit belinkelek:

"Megszökött a férjed egy politikussal? Alkoss! Egy mutáns óriáskígyó eltörte és megemésztette a lábadat? Alkoss! A nyomodban liheg az adóhatóság? Alkoss! Felrobbant a macskád? Alkoss! A neten azt írják, hogy ostoba vagy, aljas szándékok motiválnak, ráadásul mások már régen megcsinálták ugyanezt? Alkoss!"




Köszönjük, drága Neil! Szeretünk. :)

Béke, szeretet, napfényeső, rocknroll,
Dóra xx